Megemlékezések

Multimédia

ZMG megemlékezés

Video-interjú (Magi Anita)

Hanganyag (Léka Veronika)

 

Egyéb projektek

Rendszerváltás, családtörténetek

Bevezetés

Az itt közreadott anyag a Zrínyi Miklós Gimnázium és Szakközépiskolában készült az 1956-os forradalomra való megemlékezés jegyében. Úgy éreztük, hogy nem elég feleleveníteni a múlt emlékeit, nem elég megismertetni az események sorát, hanem ennél többet kell tennünk: meg kell próbálnunk a tanulóink számára átélhetővé tenni az 50 évvel ezelőtti eseményeket. Ezt azért is fontos,  mert a mai diákok már a rendszerváltás idején születtek, számukra már a „létező szocializmus” is történelem, az 1956-os forradalom pedig ugyan olyan távoli,  mint az 1848-as, csak arról többet tudnak.
Így elhatároztuk, hogy minden diákunknak interjút kell készítenie valakivel a családjában, aki már élt a forradalom idején, emlékszik az akkori eseményekre. Azonban nem a forradalom ismert történéseiről kellett kérdezősködni, hanem sokkal inkább arról, hogy hogyan éltek, mit gondoltak, éreztek az emberek azokban a hónapokban. A mindennapokra voltunk kíváncsiak a forradalom idején, azaz egy privát történelemre, amely az ismert események mögött az egyének mindennapjainak szintjén zajlott.
Azért is fontosak ezek a feladatok, mert a mi iskolánkba sok olyan gyerek jár, akik szülei, nagyszülei nem mesélnek a „régi időkről”, és ezek a gyerekek sokkal nehezebben tanulják a történelmet, mint azok, akik tisztában vannak a saját családjuk történetével. Korábban egy osztály már készített ilyen interjúkat a családok rendszerváltás-történeteiről.
Ez a tapasztalat adta azt a megoldási ötletet, hogy, ha az interjúkkal utóbb dolgozni akarunk, akkor azokat a gyerekektől digitalizált formában kell kérnünk.(Az előző esetben utólag kellett a dolgozatokat begépelni) Ez egy hatalmas vállalkozás volt, hiszen kb 400 dolgozatra számítottunk, ezek kezelése, értékelése technikailag nem könnyű. Rengeteget tanultunk a munka során, mi tanárok különösen.
 Minden diák elküldte csatolt fájlban a dolgozatát (interjú, videofelvétel, hangfelvétel) az iskola központi szerverére, ahonnan a honlap szerkesztője továbbküldte a diák történelem tanárának. Ő ezt házi dolgozatként értékelte, majd ebből válogattunk a megemlékezéshez, amit diákjaink adtak elő.
A bővebb válogatást megpróbáltuk valamilyen- kissé önkényes- szempontok szerint csoportosítani, és mások számára kutathatóvá, olvashatóvá tenni az anyagot. Terveink szerint ez az anyag az iskola honlapjáról elérhető lesz.
A csoportosítás szempontjai a már beérkezett munkák feldolgozása folyamán rajzolódtak ki. Eszerint a következőképpen rendeztük az anyagokat: szemtanú Budapest, szemtanú vidék, érintett Budapest, érintett vidék, résztvevő Budapest, résztvevő vidék, emigráció, megtorlás, video, hanganyag, reflexió.
Úgy gondoljuk, hogy munkánknak a családi kohézió szempontjából is komoly jelentőséget lehet tulajdonítani:  a diákoktól pozitív visszajelzések érkeztek arról, hogy a nagyszülők szívesen vették az érdeklődést, örültek,  hogy 50 év után valaki őket is megkérdezi. A gyerekek számára teljesen újak és megdöbbentőek voltak a hallottak, korábban senki nem mesélt nekik ezekről a dolgokról, tehát közeleg az utolsó 10 év, amikor ezek az emlékek még összegyűjthetők és megőrizhetők. Meglepő volt, hogy szemben az eddig hallott interjúkkal (TV, Rádió), itt a félelem és nem az eufória dominál a visszaemlékezésekben. Az viszont pozitív meglepetés, hogy a „barikád” mindkét oldaláról megszólaltak emberek, azaz ma már nem félnek.
A csoportosítási szempontok félreérthetőek lehetnek ezért tisztázandó, hogy a szemtanú például nem csak az ismert forradalmi események szemtanúja. Mindenki szemtanú lett, aki akkor tapasztalt valamit, de az őt közvetlenül nem érintette (mert akkor érintett), illetve ő nem lett akarva, vagy akaratlanul az események bármely oldali résztvevője.