Filipovics Attila interjúja
Ez egy fiú emlékei akit, Jánosnak hívnak. Ekkor volt az illető 9 éves úgyhogy nem sok mindenre emlékezett, de amit elmondott mindent megpróbálok itt leírni. A Somogyi Béla utcában laktak a Corin áruház mögött. Akkoriban elmondása szerint sokan gyűjtöttek valamit Ő a forradalommal kapcsolatos üvegszilánkokat, röpcédulákat, rajzokat,újságkivágásokat gyűjtögetett. Rádiót hallgatott és abból próbált meg mindig informálódni na meg persze szomszédjától Pista bácsitól. Mindeközben éli a Pesti gyerekek életét iskolába jár, hegedül és még külön-németórákat is vesz. Ezekben az időkben rengeteg időt töltött Rákoskeresztúron nagymamájánál aki mindig adott neki pénzt Verne könyvekre. Emlékezete szerint rengeteg akkoriban gang-nek hívott csoportosulatok voltak. Egy ilyennek tagja volt az apja is. Így ezekről sokat tudott, de nem szerette volna erről beszélni. Jó elfoglaltságnak tartotta még a romos házak lerajzolását. Még mind a mai napig megvannak ezek az emlékei egy dobozban, amire ez a cédula van ragasztva: "Forradalom a számomra". Elmondt, hogy az apja is ott volt a forradalmárok között és akkor vesztette el az életét is, de többet nem mert elárulni. Az anyukája varró nő volt ezekben az időkben. Elmondása szerint nagyon rosszul ment a családnak az 56-57-es időkben. Az illetőnek volt egy testvére is de ő 56-ban egy golyó eltalálta az utcán és meghalt, de azóta sem derült ki hogy ki volt a tettes. Még elmesélte János hogy volt amikor nem mentek iskolába a forradalmárok végett. Mást nem volt hajlandó mondani.