"Jóska"
MI az ön által átélt legemlékezetesebb esemény az 1956-os forradalomból ?
A várható események miatt csak kissé megkésve tudtam bejutni a munkahelyemre. Kilépve az utcára hatalmas, zajos, éljenző-nemzeti zászlóvivő kokárdás tömeg kellős közepére sodródtam. Az emberi áradat célja számomra akkor még érthetetlen volt, amíg valaki fel nem világosított, hogy hová is tart a tömeg. „Jóskát” megyünk levenni…
A kötelet a szobor derekára kötötték. A lelkes tömeg húzta, csak húzta, de a szobor nem akart mozdulni. Közben vezényszavak hangzottak; még erősebben húzzad! Ám „Jóska” csak nem akart mozdulni. Erre valaki elkiáltja magát: a kötél rossz helyen van, nem a derekára, a nyakára kell kötni! A cselekménynek eleinte csak szemtanúja voltam, amíg valaki a kezembe nem adta a kötél végét. Ezzel a húzóbrigád kiegészült.
Az előttem lévő hasonló korú ifjú egy szempillantásnyim időre megállított: Jobbra nézz! Az eseményt megörökítendő, két fényképező embert vettünk észre, az erőlködésünket és minket is megörökítve. Erőfeszítésünk mindannyiunk örömére sikerrel járt. „Jóska” a sokéves állás után végre lábak nélkül a megérdemelt helyére, a földre került.
...Fogd meg a végit…!!! Ordított rám a fegyveres munkásőr. Na milyen érzés ilyen rövid idő elteltével ugyan annak a kötélnek a végét fogni, mint fogtad akkor mikor húzni kellett…? Még mielőtt egyáltalán válaszolhattam volna, ketten földre tepertek és derékszíjjal adták tudtomra, hogy a bizonyíték kezükben van. Az egyik verőlegényben felismertem a fotót készítőt.
A megörökített kötélhúzás „közel” 8 évi folyamatos zaklatást jelentett!
Gondolom azóta többször átgondolta a történteket és ebből is kiderül, hogy a politika és ezáltal a történelem mennyiszer változik, az ember életében. Köszönöm a riportot.