Lesták Boglárka interjúja
Ezerkilencszázötvenhat! Csak egy szám. Ám akármilyen formában – betűkkel, számokkal - is írjuk le, nekünk, magyaroknak ennél jóval többet jelent: a bátor, megalkuvást nem tűrő hazafiságot és szabadságvágyat. Nagybátyámat kérdezgetve kiderült: a mi családi legendáriumunkban is akad kimagasló fejezete és emléke a forradalomnak annak egyik legkiemelkedőbb alakjáról és kevésbé ismert hőseinek egyikéről, akiknek egy röpke óra erejéig egybefutott az útja…
Valamit már hallottam emlegetni, de kikről is van szó?
Igen, kissé a múltba veszett a történet, de tudnod kell: édesapám, Prukner Pál készítette az első interjút Mindszenty József bíborossal annak kiszabadulása után.
Sajnos kevés szó esik manapság Mindszenty Józsefről és vértanúságáról. Mit kell erről tudnunk?
Az egyik legemblematikusabb alakjává és élő példaképévé lett ’56-nak, éspedig a legönfeláldozóbb módon, hiszen 23 évet töltött el hite és embersége miatt falak közé zárva.
Ez hogyan történhetett meg?
Azokban az időkben nagyon is könnyen. Kálváriája 1944. őszén, a veszprémi egyházmegye vezetőjeként kezdődött: a nyilasok hurcolták el, amiért menedéket adott a különböző okok miatt üldözött embereknek, és felemelte szavát a Dunántúl hadszíntérré emelése ellen. Sopronkőhidai és soproni raboskodása után előbb esztergomi érsekké, majd bíborossá szentelték. Nem hagyta szó nélkül a kommunizmus ürügyén elkövetett visszaéléseket, az egyházi iskolák államosítását, a nyilvánvaló választási csalásokat, és kiállt az egyház társadalmi szerepének a megnyirbálása ellen. Ennél kevesebb is elégnek bizonyult akkoriban az emberek eltűntetéséhez. Letartóztatták, mégpedig a legaljasabb módon, 1948. karácsonyán, és életfogytiglani börtönbüntetéssel sújtották.
Ezek után sejtem, miként bántak vele!
Leírhatatlan. Azonban semmilyen testi és lelki kínzással, megaláztatással, akaratbénító szerek alkalmazásával, a legkegyetlenebb pribékek mellé rendelésével, írásai meghamisításával sem tudták megtörni hitét, akaratát és önbecsülését. Valószínűsíthetően csak a nemzetközi tiltakozás miatt nem végezték ki. Ide-oda szállítgatták, volt például a hírhedt Gyűjtőben és Vácott, mígnem 1955-ben Felsőpeténybe vitték, és ott tartották házi őrizetben 1956. október 30-ig, amikor is a felkelők kiszabadították.
Ekkor találkozott vele az édesapád?
Nem, csak másnap, amikor Budapestre kísérték. Apám a Néphadsereg című újságnak volt a tudósítója, amelyet a forradalom kitörésekor átkereszteltek Magyar Honvédra. E lapnak írta meg aztán azt a riportját, amely először közvetítette Mindszenty József szavait a magyar néphez. Örömujjongás fogadta.
Milyen benyomást tett rá a mártír főpap?
Életre szólót. Nagyon elfogódott volt, de a bíboros minden szenvedésen és fáradtságon átsütő élet- és emberszeretete, közvetlensége felemelő élményt jelentett a számára, és gyorsan feloldotta a fiatal újságíró gátlásait.
Mi történt azután?
Mindszenty József csupán négy napig élvezhette a szabadságot. November 3-án még rádióbeszédben szólt a nemzethez, másnap azonban a szovjet csapatok betörésekor az Egyesült Államok Nagykövetségére menekült, és nem is hagyhatta el egészen 1971-ig a Szabadság téri épületet. Aztán már nem sok idő adatott meg neki, 1974-ben Bécsben elhunyt, és Mariazellben helyezték örök nyugalomra. Élettörténete és kiállása az igaz emberi értékekért nemcsak a keresztények és hívők, hanem az egész emberiség számára példát adott. Édesapám sem úszta meg szárazon a riportot, pedig csupán azt végezte, ami az újságírók feladata. Egy év hallgatás után a Pest Megyei Hírlap publicistája lett, azé a lapé, amely akkoriban szárnyai alá vette az elnémított tollnokokat. Ember tudott maradni ő is. S tudod: két éve már az égi mezőkön készítheti örök riportját Mindszenty Józseffel. Emlékük és tanításuk azonban velünk marad.
Köszönöm a beszélgetést.