Rendek Eszter interjúja
Pista bácsi,tessék nekem mesélni arról,hogy mit tetszett átélni az ’56-os forradalmat Pesten.
Eszterkém, nem tudom mit tanultatok a forradalomról, de biztos, hogy tudok neked újat mondani. Én katona voltam akkor pont a mi szakaszunkat rendelték ki a rádióba, hogy ne engedjük a felháborodott népnek,hogy elfoglalják. Végül is a forradalmat a kommunista kormányrendszer váltotta ki. Az elsők voltak a forradalmárok közt Nagy Imre és Mindszenti, akik meg akarták változtatni a rendszert. Ezután jöttek az egyetemisták, akikhez csatlakoztak a kiszabadult rabok és a piszkos „taknyos kölykök is”.
Ebből az egészből az volt a legrosszabb, hogy senki nem tudta kiben bízhat és kiben nem. Rettentő volt látni azt,hogy az ország odáig fajult, hogy magyar a magyart köpte, verte, lőtte és ölte. Minket a rádióban az ÁVO-s katonák váltottak, melyről inkább ne írj mert ezek az emberek a többieket nem vették emberszámba,ne tudja meg a mai fiatalság, hogy hogyan bántak az emberekkel. Tehát átvették tőlünk a rádiót és kizavartak minket mint a kutyákat. Odavetettek a hőzöngő nép elé. Ezek a bizonytalan emberek,azért mert azt hitték mi önszántunkból voltunk a rádióban és mi is a kormánnyal vagyunk,amint utcára érünk tojással, kővel csúnyán mondva „minden szarral”megdobáltak minket. Ezután mi visszatértünk a laktanyába, amit biztosítottunk,ám az oroszok mégis elfoglalták,ekkor a tűzharc megérkezett vidékre is. Pesten a legelszomorítóbb helyzet a Korvin térnél volt, ahol már nem csak folyamatos tűzharcnak voltunk tanúi, hanem már a hullákat is kerülgethettük.
Ledöntögették a ruszki emlékműveket.
Rentgeteg dolog történt a nép haragjából, amit szerintem később békésen,rombolás nélkül is meg lehetett volna oldani,és egyszerűen lebontani rombolás nélkül.
Hát én igy emlékszem a dolgokra. Azt biztosra tudom,hogy én sem bíztam magamon kívül senkiben,de bennem sem bízott senki.
Köszönöm szépen Pista bácsi.