56-os interjú egy 71 éves nénivel
56-ban hány éves volt és hol lakott?
21 éves voltam és Pesterzsébeten laktam egy kis családi házban a férjemmel és a szüleivel. Friss házasok voltunk még; Augusztus 18-án esküdtünk és templomban. Ez nagy szó, mert akkor nem lehetett. Mi is így stikában esküdtünk lefizettük a papot is.
Honnan értesült a dolgokról?
Igazából az egyetemisták csendes tüntetést szerveztek, hogy ne legyen kötelező oroszt tanulni. Legalább az egyetemeken legyen szabadon választható nyelv. Az egyetemistákhoz csatlakozott a csürhe és még néhány elégedetlen polgár. Mind követelték a nyugatot.
Honnan voltak a fegyverek?
Csempészték.
Honnan értesült a dolgokról pontosan?
Október 24-én hajnalban kimentem wc-re és már lehetett távolról hallani a fegyverek ropogását. Mikor visszamentem a házba még mondtam is a férjemnek, hogy te olyan mintha lőnének valahol. Emlékszem suttogva mondtam, mert egy szobában aludtunk anyosomékkal. Aztán másnap indultunk volna dolgozni be a papírgyárba, de nem jött villamos se semmi. Hát besétáltunk. Akkor már mentek a hírek így szájról szájra főleg azok, akik bentlaktak a városban.
Az újságok folyamatosan áramoltatták az információkat?
Ez változó volt, olyan is, volt mikor az újság is hiánycikk volt. Akkor még nem volt 50 féle napilap, sokkal kevesebb volt és előfordult, hogy állt a munka a nyomdában és a gyárakban is. Olyan is volt a gyárunkban, akinek tehetős szülei voltak ám elvették a földjeiket. És ha hangoztatta, hogy ő ezért kényszerült ide a gyárba dolgozni, már vitték is el a gyár elől.
Mennyiben változott az élete az egy héttel ezelőttihez képest?
Merőben. Ugyanúgy eljártunk dolgozni meg tettük a hétköznapi dolgokat, de azért féltek az emberek. Az utcánkban volt egy elvetemült férfi, folyton kint állt a ház előtt fegyverrel és nézte a járókelőket. Egyszer át akartunk menni a szomszédhoz, mert neki volt egy nagyobb rádiója gondoltuk majd ott meg hallgatjuk a híreket. Már sötétedett úgy kellett átszöknünk az utca túloldalára, nehogy lelőjön az- az ember minket is.
Járt benn a városban?
Igen egyszer mondtam a férjemnek, hogy nézzük meg. Nem jártak buszok, tehergépkocsi vitt be minket, de rá sem ismertünk a körútra. Térdig ért a törmelék a házak szétlőve.
Mennyire féltek az elhurcolástól?
Nem volt veszélyes azért nem vittek el csak úgy mindenkit.