Farkas Ákos interjúja
Az 56-os forradalom körülményeiről, egy hétköznapi emberélete akkoriban Ezt a történetet a nagymamám mesélte el, akit Teréziának hívnak. Akkor ő 8 éves volt, de még mindig emlékszik néhány dologra. Ő Csepelen lakott és lakik most is. Szüleivel élt együtt egy kertes házban. Egy nap mikor elment a boltba kenyérért a - forradalom kezdetén – sorban állt, mint mindenki. Ezután megjelent egy katona, aki a sorban állok közé lőtt. Minden ember berohant az árokba, a nagymamámat is berántották. Ezután eltűnt a katona és mindenki hazament. A következő napokban lövöldöztek sok helyen. Az egyik ilyen esetnél a házuk udvarában éppen az albérlőjük lábát találták el. Ennek hatására a család férfi tagjai úgy döntöttek, hogy építenek egy bunkert a kertben. Ha baj volt bemenekülhettek a családtagok. A bunkert először kiásták majd deszkákat helyeztek rá utána kátránypapírt tettek rá aztán visszalapátolták a földet. Ide vittek le vizet, élelmet. Ha lövések hallatszottak vagy a katyusák rakétáival lőttek, akkor bemenekültek a biztonságot jelentő bunkerba. A forradalom idején egy légvédelmi ágyú volt fel állítva az utcától nem messze, mely egyszer le lőtt egy repülőt. A pilóta katapultált a gépből majd a távolban földet ért, de repülője felrobbant. A nagymamám elmesélte, hogy egy évig megtartották a bunkert, attól tartva, hogy még történni fog valami. Akkoriban nehéz lehetett az embereknek, ha 57 évesen is emlékszik rá a nagymamám.