Hegedűs Dóra interjúja
1956-ban 8. osztályos voltam. 3 testvéremmel, édesapámmal ésédesanyámmal Mátyásföldön, nem messze az oroszok főhadiszállásától
laktunk. A mi házunk talán pár utcával volt lejjebb. Nekem 1956 nem
volt túl kellemes, hisz épp ebben az évben műtötték a húgomat, mert
kivették a manduláját nem volt jó érzés, hogy nem lehetett velünk
minden éjjel ezekben a borzasztó napokban. Mindig, amikor lehetett a
Reptérről felhívhattuk és érdeklődhettünk az állapotáról, öröm volt
hallani ilyenkor a hangját. Miután jobban lett mesélte, hogy mindig
segítettek a kórházi gyerekeknek lejutni a pincébe, ha riasztás volt.
Egyik nap a Reptérről egy telefonhívás után hazafelé jövet pont az
orrunk előtt pattant el egy eltévedt puskagolyó. Nagyon
megrémültünk mindannyian. FÉLTEM!
De volt olyan is mikor egy nagy tank pont a mi házunk felé volt
irányítva – azon az éjjelen alig hunytam le a szemem! Minden éjjel a
házunk pincéjében aludtunk, hisz számunkra nem volt más menekülés,
ha baj volt. Reggelente friss kenyérért mentünk a pékhez, ahol nagyon
hosszú sor állt és ezért már nagyon korán el kellett indulnunk. Egy
késő éjjel nagyon aggódtunk, mert édesapám még nem volt otthon.
Budapesten volt repülőtiszt ávósnak hitték és el akarták taposni a
sapkáját. Nagyon nehezen, de végül épségben megérkezett. Én így emlékszem 1956-ra.