Egy budapesti kollégista emlékei
A BaZso express riportereként interjút készítettem egy ma 67 éves asszonnyal, aki akkor, középiskolásként élte meg az 1956-os forradalom pillanatait. Erről mesél bővebben az olvasóknak...
Először is köszönöm szépen, hogy elfogadta a meghívásoma,t és interjút készíthetek Önnel.
Hát akkor vágjunk is bele:
Ön hány éves is volt az ’56-os forradalom idején?
Én akkor 17 éves kollégista voltam.
Melyik intézményben tanult akkoriban?
A Sütőipari Szakmunkás képző iskolában jártam és ez egyébként a Rákóczi út közelében volt található. És a Rádai utcai kollégiumban laktam.
Mesélje el kérem, hogyan élte meg a rendkívüli állapotot és mit látott?
Az egyetemisták a követeléseiket pontokba szedték és népszerűsítették őket. Éjszaka teherautókkal jártak a tüntetők. A forradalmárok a tetőn voltak.
Tisztán emlékszem rá, hogy amikor elkezdődött a megmozdulás, akkor nem engedtek ki bennünket a kollégiumból és akkor még a nevelőnők nem tudták, hogy mi ez az egész...
A Magyar Rádió közelében forrongások törtek ki. Később kijárási tilalmat rendeltek el bentlakásos iskolában.
Történt magával valami különleges esemény a forradalom alatt?
Hát például történt egyszer, hogy késő este nagy zajra ébredtünk a szobatársammal. És akkoriban nagyon megijedtünk, hogy mi lehetett az a dörrenés, ami felébresztett bennünket az éjszaka közepén. Hát később tudtuk meg, hogy mi volt az a furcsa zaj, puskák ropogásának voltunk a fültanúi.
Aztán az idő múlásával - november elején - hazaengedték azokat, akiknek volt hozzátartozójuk, vagy a kollégium közelében lévő ismerőseikhez költözhettek. Így kerültem én Irén nevű testvéremhez, aki a környéken lakott. Aztán így történhetett velem az meg, hogy amikor kenyérért mentem akkor láttam bombázott tankokat és égett katonákat az utcán. Ez kamasz koromban egyébként nagyon megrázó élmény volt számomra. Láttam még leszakított villamos vezetékeket a földön és azt gondoltam magamban, hogy mekkora harcok lehettek itt ...
Még egy érdekesség, mint később értesültem róla a Bakács téren lévő templom dombjába temették a forradalomban elesettek holttestét.
És végül kíván még valamit hozzáfűzni az eddig elmondottakhoz?
Egyik alkalommal egy sérült felkelő jött be – hát inkább beesett – a kollégium főbejáratán és a nevelőnőnk ellátta a sebeit.
Köszönöm szépen a riportot.
Én köszönöm, hogy elmondhattam a pozitív és negatív élményeimet.
Az interjú alanyom, a Nagymamám volt. Köszönettel tartozom neki...