Mészáros Adrienn interjúja
"…Tudod, akkor még igen fiatal (20 éves) voltam és az emlékek már 50-év távlatából elhalványultak, de amit magam is átéltem azt megpróbálom Neked elmesélni.
Október 23-án reggel, mint a többi napokon is teljes nyugalommal dolgozni mentem a munkahelyemre az OTP bankba az Andrássy útra. Egész nap semmit sem hallottunk semmi rendellenességről és folyamatosan zajlott az ügyfélforgalom. Este 6-kor mikor kiléptem a Bank ajtaján akkor már az Andrássy út teljes hosszában tömeg vonult a Hősök tere felé. - közlekedés már nem volt így egy kollégámmal a tömeggel sodródtunk. A Felvonulási téren állt a Sztálin-szobor a szovjet elnyomás jelképe, melyet este 10 óra tájékán lángvágóval levágtak és ledöntötték az emberek, s ezt magam is végig néztem.
Ekkor tudatosult bennem, hogy ez egy csendes felkelés, megmozdulás a szovjet elnyomás ellen.
Másnap reggel elindultam a bankba, gondolván, hogy ismét kinyitunk. A közlekedés nem változott meg a Dagály utcánál.
Gyalog mentem reggel 7 óra felé a Teréz körúton, de ekkor már itt-ott fegyverropogás hallatszott, majd emberek szaladtak be a kapuk alá. Félelmemben közel a házfalak mellett elkezdtem szaladni, és közben azt láttam, hogy több ember a földön húzott,vonszolt egy egyenruhás férfit véresre verve. Nem sokkal később ezt az embert felakasztották egy fára, és sorban köpködték, ütötték a testet. Szörnyű volt ezt látni, mai napig élesen emlékszem erre a jelenetre…
Nagyon megrémültem, majd futni kezdtem így értem az Andrássy út 23-ba.
Aznap nagyon kevesen tudtunk csak bemenni a munkahelyünkre, így már ki sem nyitottuk a bankot. Délután a hazafelé vezető út is ugyanolyan veszélyes volt, mert az utcákon megjelentek a szovjet tankok is. A szörnyű nagy monstrumok félelmetesen járták az utcákat sokszor lövés zaja hallatszott. A boltok már nem nyitottak ki. Azt ettük, ami otthon volt, később az utcákon teherautók jártak és élelmiszert osztottak. Aki tehette, nem mozdult ki a lakásból.
Az én családom otthon tartózkodott a barátokért és ismerősökért szorítottunk, sokukról nem tudtunk semmit. Szeretteim közül is volt kiért aggódni.
Kapcsolattartás nem volt lehetséges.
Mivel tévénk akkor még nem volt csak a rádióból hallhattuk, hogy merre vannak a harcok. Például hallottuk, hogy nagy harcok zajlanak a Corvin közben,a Kilián laktanyánál vagy épp a Magyar Rádiónál.
Borzasztó és fájdalmas „élmény” volt…
Remélem a Te életedben nem lesz ilyen szörnyű esemény, amit végig kell élned és nézned…"