Németh Anita interjúja
Az idei esztendőben ünnepeljük az 1956 október 23.-án lezajlott forradalom 50. évfordulóját. Nem száraz történelmi tényekről szeretnék beszélni, hanem egyéni sorsokat mutatnék be. Most egy olyan emberrel találkozom, aki átélte az 56 őszén történteket és az ő emlékei idézzük fel. P. A .- né Budapesten a XI kerület Mester u 46 számú házban lakott abban az időben.
Irénke néni! Elmesélné, hogy mire emlékszik, milyen nyomot hagytak életében az akkori események?
Abban az időben egy emeletes bérházban laktunk, a férjemmel és egy éves kislányommal.
A házban sok hozzánk hasonló korú, kisgyerekes házaspár lakott, ahol elég nagy összetartás alakult ki az ott élők között. Egy reggel távoli lövések zaját hallottuk, a rádióban pedig Nagy Imre beszélt és segítséget kért.
Hogyan reagáltak az emberek? Féltek vagy volt, aki harcolni akart?
Mivel családosok voltunk, - kisgyerekekkel - összeszedtünk élelmet, takarókat, gyertyákat és lementünk a pincébe. Hallottuk a tankok zaját, ahogy az Üllői útról befordultak a Mester utcába, egyre csak közeledtek.
Közvetlen kapcsolatba kerültek-e orosz katonákkal?
A házat átkutatták és a pincébe is lejöttek , nem rejtegetünk-e valakit. Egy rémálom következett, mert a férjemnek volt egy fekete bőrkabátja – már nem emlékszem pontosan, hogy kapta vagy találta, de jó meleg kabát volt- a katonák pedig azt hitték, hogy ÁVH - s és nem sokon múlt, hogy agyon nem lőtték. Szerencsére a házmester – Feri bácsi – tudott egy kicsit oroszul és a többiek is igazolták a férjem kilétét, hogy a Csepel Műveknél sofőr. Soha még olyan félelmet nem éreztem, mint amikor a gyermekem apjára fegyvert fogtak, és el akarták hurcolni.
Irénke néni, hogyan tudta ezt a helyzetet elfogadni?
Túl kellett élni, hiszen egy éves kislányom volt és láttuk mindannyian, hogy az emberek összetartása nagy segítség.
Meddig voltak a pincében és hogyan jutottak élelemhez?
Napközben ki sem mertünk mozdulni, mert hallottuk a fegyverropogást, a robbanások zaját. Éjszaka a férfiak felosontak a lakásokba, hogy a még megmaradt élelmet és a ruhákat összegyűjtsék. A falakon nyomot hagytak a géppuska lövedékek és a molotov koktélok, az összes ablak kitört. Miután már egy hete voltunk a pincében az élelem erősen megfogyatkozott, főleg a tej ami a sok kisgyerek számára igazán fontos lett volna. Váratlan segítséget kaptunk a bátyámtól, aki Budán a Frankel Leó utcában lakott. Kúszva jött át a hídon, hogy élelmet hozzon nekünk. Minden megosztottunk egymással, akik a pincében voltunk.
Van még esetleg olyan dolog, amit meg szeretne említeni?
Igen. Volt egy Edit nevű ismerősünk, aki egy egyetemistába volt szerelmes. Ő csatlakozott a harcoló egyetemistákhoz, tevékenyen részt vett a forradalomban. A szerelmét kivégezték, ő pedig börtönbe került. Szem elől tévesztettük az évek folyamán, sajnos nem tudom mi lett vele.
Irénke néni, köszönöm a beszélgetést, további jó egészséget kívánok.