Pálmai Anett interjúja
Hány éves voltál 1956-ban?
12.
Hol voltatok a forradalom alatt?
A szomszéd ház pincéjében voltunk, ami boltíves volt és azért volt jó, mert biztonságosabb volt, mint a sima egyenes tetejű. Ez nehezebben omlik le-mert a boltívesnél a téglák fogják egymást. De ha kicsit csendesedett a környék, nem lőttek, akkor mindig hazamentünk, körülnéztünk és volt olyan, hogy hazamentünk és láttuk, hogy föl volt törve a lakás, de nem vittek el semmit csak átkutattak mindent a katonák. A pincében volt vagy 8 család.
Mit csináltatok a forradalom alatt?
Semmit, váruk, hogy följöhessünk a pincéből. A környékünkön nem ismertem senkit, aki részt vett volna a forradalomba.
Mennyi ideig voltatok a pincébe?
Hát… Körülbelül 2-3 hétig. De nem folyamatosan, hanem csak amikor lőttek. De természetes, hogy a férfiak, apukám, a nagybátyám ők mentek minden második nap-volt ott Csepelen egy pékség, ahol kenyeret sütöttek, ott osztották az embereknek a kenyeret-mentek sorba állni kenyérért, az elég hosszú idő volt, volt amikor egész nap odavoltak, attól függött, hogy mennyien voltak, vagy hogy hányadikak voltak a sorban. Egyszer mesélte apu, hogy egy nagyon érdekes eset volt, hogy jöttek a repülők és látták, hogy ott rengeteg ember van, ezért lőttek az emberekre és nagyon sok ember megijedt és akkor elszaladtak, így apuék közelebb kerültek a kenyérosztáshoz és így hamarabb jutottak kenyérhez. Úgy egyébként élelmünk az volt.
Mennyibe került a kenyér?
Semennyibe. A pékek sütötték és adták. A szüleimtől hallottam, hogy le a kalappal a pékek előtt, mert mindig bementek dolgozni és ellátták az embereket kenyérrel. Volt olyan, hogy a rádióban egész nap a himnuszt játszották és onnan tudták az emberek, hogy itt valami gond van.
Jártatok iskolába akkor?
Mi rendesen mentünk iskolába, csak egyszer belövést kapott az iskolánk. Emlékszem, hogy ahol a zeneterem volt, ott a zongora az egyik lábán lógott le a levegőbe. Utána talán jó egy-másfél hónapig nem mentünk iskolába.
A forradalom napján láttatok valamit, vagy végig a pincében voltatok?
Tulajdonképpen láttunk, amikor feljöttünk a pincéből, amit a felnőtt katonaviselt férfiak úgy építettek meg, hogy a pince előtt volt egy ilyen biztonsági fal, ami arra volt jó, hogy a légnyomást esetleg felfogja, vagy ha az udvarra leesik egy lövedék, az ne a pince ajtót törje be. És hát benn a pincében volt csákány, hogy ki lehessen törni, ha történik ilyen, de nem történt. Az a ház, aminek a pincéjében voltunk, maga a ház lövést kapott, de a pince a kiskonyha alatt volt. Olyan volt, hogy amikor kijöttünk az udvarra akkor láttuk azt a hatalmas átizzott lövedéket, ahogy szállt a Boráros tér felé, meg olyan volt, hogy az utcánk végén ott állt egy tank, amit aztán ki is lőttek és kiégett a tank. Azoknak a katonáknak, akik benne ültek, a ruhájuk meggyulladt, és ahogy rohangáltak, látszott, hogy merre futottak, hogy vizet találjanak, de be volt fagyva a kerti csap és akkor ott haltak meg, elégtek a ruhájukba.
Hol laktatok akkor?
Csepelen, közel a növényolaj finomítóhoz. Ott egy lövedék eltalálta az egyik hatalmas tartályt, amiben fáradt olaj volt, azt napokon át láttuk, hogy az égett, a mellette lévő tartályba viszont benzin volt, ezért állandóan locsolni kellet, hogy az nehogy meggyulladjon, mert az óriási robbanást okozott volna és veszélyes lett volna a környékre.
Hányan voltatok összesen a pincébe és körülbelül mekkora volt?
Úgy emlékszem, hogy 8 család volt, körülbelül olyan 20-24-en lehettünk. A pince körülbelül olyan 4-szer 3 méter volt. Oda levittünk különböző ülőalkalmatosságokat. Padokat, meg ilyeneket és hát azon kuporogtunk.
Mit csináltatok a pincében?
Csak ültünk, mert sötét volt. A feljárat elején volt villany. Gyertyát azért vittünk le. De nem azt jelentette, hogy állandóan a pincében voltunk. Amikor nagyon lőttek akkor lementünk, mert félő volt, hogy történik valami. Volt is egy eset, hogy az osztálytársamék-ugye az egész család a pincébe volt-amikor mentünk iskolába akkor tudtuk meg, hogy a Margiték (3 gyerek volt meg 2 felnőtt) pincéje lövést kapott, akkor mindenki meghalt és a romok alól amikor szedték ki a holttestek, úgy ismerték meg, hogy ilyen rövid kis vörös varkocsa volt a Margitnak és arról tudták, hogy ő az.
Mennyi idő volt, amíg úgy helyreálltak a dolgok?
Elég hosszú idő volt, szerintem évek kellettek hozzá, elképzelhető, hogy a belvárosba még ma is vannak olyan épületek, ahol az 56-os események nyomait lehet felfedezni. Az iskolánkat úgy egy fél év alatt rendbe is rakták.