Sasi Enikő interjúja
A dédnagymamám, Szarka Katalin ebben az időszakban 5 gyereket nevelt és Kispesten a Wekerle-telepen élt.
Hogyan észlelted, hogy kitört a forradalom?
Előre nem lehetett tudni, semmi jel nem mutatott arra, hogy október 23-án ki fog törni a forradalom. Azon a reggelen a férjem és a nevelt lányom elmentek dolgozni, én a 4 kisgyerekkel otthon maradtam. Mikor reggel kimentem a boltba, akkor tapasztaltam, hogy kitört a forradalom. Teherautókon sok fiatal zászlót lobogtatott, gyorsan hazamentem és megreggeliztettem a gyerekeket, majd bementem a nagyobbik gyerekért a munkahelyére, aki a VIII. kerületbe dolgozott. Csak gyalog tudtam bejutni a belvárosba. Amikor a Népligethez értem, azt tapasztaltam, hogy szovjet katonák tankokkal voltak felsorakozva, a magyar katonák a laktanyában voltak, szinte farkasszemet néztek egymással. Az utcán pedig azt kiabálták: ,,ha magyar vagy állj közénk".
Kik vettek részt a forradalomban?
Fiatalok, nagy számban 12-15 éves gyerekek.
Milyen volt az élelmiszerellátás?
Aznap mikor kitört a forradalom még egy-két napig volt élelmiszer, majd mindent kifosztottak az emberek
Mennyire volt biztonságos otthon lakni?
Mivel egy kiserdő közelében éltünk, ahonnan szintén lövések hallatszódtak. Kispesten beljebb költöztünk a rokonokhoz.
Hogyan reagáltak a gyerekek a forradalomra?
A 9 éves kislány nagyon félt, a 8éves fiúnak kellett elmenni a pékhez, hogy én tudjak vigyázni a kicsikre és a 3éves lány mindig azt kérdezte mik ezek a zajok, én pedig azzal vigasztaltam hogy a nyuszikra vadásznak az erdőben.
Milyen volt a forradalom után a főváros?
Mikor elcsendesedett a forradalom a Körútra mentünk ki megnézni milyen károk keletkeztek a forradalom alatt. Szörnyű pusztítás ment végbe, nagyon szívszorító volt a látvány.