Sipos Krisztián interjúja
A forradalom előtt nem lehetett tudni, hogy ki fog törni, hanem csak egyik napról a másikra. A mamáméknak a szomszéd szólt, hogy lövöldöznek az utcán, így ők a lakásba és a pincébe menekültek. Ekkor az emberek a saját tartalékaikat élték fel, hogy ne kelljen az utcára menni. A városban sok nagy épületet lebombáztak. Egész Budapest romokban állt. Amint egy kicsit lecsillapodott a lövöldözés akkor mentek az emberek vásárolni. A vidéki rokonaink 2 hétig nem tudtak haza menni a forradalom miatt. Az emberek nem tudták, hogy valójában vége van-e a forradalomnak vagy pár óra, nap múlva folytatodik. Sok embert elvittek az oroszok. A munkahelyeken folyamatos ellenőrzések voltak. A férfiakat sorbaállították és kifagatták vagy megverték őket. Valakit elvittek, van akit nem. Szerencsére az én dédpapámat elengedték. Sok emert agyonlőttek még ott a helyszínen. Az oroszakat az emberek maguk között "pufajkásoknak" hívták. Az emberek attól rettegtek az utcákon, hogy őket is megölik vagy elviszik. Az utcákon tankok járőröztek. Sok lakást átvizsgáltak. A villamosok nem jártak, az emberek nem mentek messzire a házaiktól. November 4. -én még tartottak a lövöldözések. A forradalom után elkezdődött a hullák és romok eltakarítása, a város újjá építése. Sok időbe telt míg az emberek feldolgozták a történteket. Van akinek nem is sikerült.