A születésnapos
A riportalanyom a Nagypapám, aki elmesélte nekem, miként élte át az 56’-os forradalmat.
Október 23-án, amikor kitört a forradalom azon a napon lett nagykorú, 18 éves. Kispesten lakott a 19. kerületben, éppen negyedik osztályos volt a középiskolában, az érettségi előtt állt. Kétféleképpen hatott rá a forradalom: először is hirtelen iskolaszünet lett, aminek persze örült, mert nem kellett tanulni, másodszor pedig félelem uralkodott rajta a veszélyes helyzet miatt. Elmesélése szerint a harc alatt éppen foci edzésén volt. Mikor végzett, elment a barátaival Pestre megnézni, hogy mi van a városban. Este nyolc óra után veszélyes lett a lövöldözések miatt, inkább hazamentek és csak vártak. Másnap reggel bemondta a rádió, hogy kijárási tilalom van. Az első időpont tíz óra volt. Ezt egyre csak hosszabbították. Pesten mind nagyobb harcok dúltak, lövöldöztek, elfajultak az események. Papám otthon volt a családjával, csakhogy az élelem fogytán volt. Így, hogy túléljék ezeket a borzalmas napokat, kenyérért ment, vagy más ételért. Jármű nem volt, ezért gyalogolnia kellett. Minden bolt be volt zárva. Vidékről hoztak élelmet és a hosszú sorban ott állt Ő is. 25-én az oroszokat legyőzték az ellenállók, a katonákat kiűzték az országból. Az Üllői út tele volt halottakkal, a holttesteket senki sem takarította, így csak átlépkedtek rajtuk. Kilőtt páncélautók mindenfelé. Egyszer csak helyreállt a rend, a fiatalok tétlenül bolyongtak a városban és érdeklődtek, hogy mi várható. November 4-én hajnalban nagy köd volt a városban. Egyszer csak hangzavarra lettek figyelmesek az emberek: a főútvonalakat ellepték az oroszok, a forradalom felszámolását megkezdték. Akinél pisztolyt találtak, nem kímélték, egyből lelőtték. Február közepén megkezdték az oktatást az iskolákban és az érettségire való felkészítést. Szocialista hatalom uralkodott és szigorítások léptek életbe 4-étől.
Ahova a Nagypapám járt iskolába, egy tanulót lelőttek a katonák, őrá hősként emlékeztek, két másik diákot pedig börtönbe vittek.
A fenti emlékeket felidézve összehasonlította a mai eseményekkel és aggódott, mert kísértetiesen hasonlítanak az 50 évvel ezelőtt történtekhez. Ő már tudja, hogy mitől kell félni. Nem szeretné, ha a történelem megismételné önmagát!