Utcai események
Mindössze 29 éves voltam, családos asszony, és volt már egy 4 éves kislányom. Féltem, hogy a forradalom az egész életére kihat majd, de szerencsére nem így történt. Bár az ő emlékeiben is megmaradt 1956. Akkoriban a IX. kerületben laktunk egy konzervgyárral szemben. A Haller piacnál tankok sorakoztak fel, itt állomásoztak az oroszok. Több lövést is hallottunk, s mint mindenki más mi is "sötétben" éltünk. A ablakok mind elvoltak függönyözve, hogy a jótékony sötét megvédjen a találatoktól. Ám egyszer csak a szemben lévő épületet találat érte és felrobbant, rohantunk az óvóhelyekre... Az ételért sorba álltunk és a bolt is csak időközönként volt nyitva, az esetleges rablások miatt. A korlátozott élelemellátás miatt nem éheztünk különösebben. A házban dolgozó portás a szemközti konzervgyárban is dolgozott, s mindig hozott konzerveket és szalámi féléket. Sőt, gyümölcsöt is szereztünk az egyik lakó és a férjem segítségével. Bármennyi élelmiszert is sikerült gyűjteni mindig szétosztottuk egymás között a lakókkal. Az egyik legszörnyűbb emlék máig bennem él. Egyik alkalommal, mikor sorbaálltunk az élelemért, a József-körúton, a villamos síneken tankokálltak, s egyik-másik mellett halott orosz katonák feküdtek. Volt olyan holttest is közöttük, amely még égett. A falakhoz támasztva és a járda mellett különböző rongyokkal és függönyökkel letakart több napos holttestek hevertek. Félelmetes volt... Ezek után ma már boldog vagyok, mert túlvészeltük a családommal a forradalmat. Csak azokat sajnálom, akiknek ez nem sikerült...