Székely Csaba interjúja
Az interjú alanyom egy nagyon kedves ismerősöm, Vera néni, aki nagyon szívesen mesélt nekem azokról az időkről, amelyek mély nyomot hagytak benne.
"Jöttek a menekültek, hogy elhagyják az országot. Az osztrák határ akkor még valószínű, hogy nem volt leaknázva, mert a falubeliek a csempész útvonalon küldték őket tovább. Ez egy jól kivehető csapás volt az erdőn keresztül. Biciklivel is lehetett járni rajta. Egy lány, aki egy éjszakára nálunk húzta meg magát, biztoson átjutott a határon. Később Amerikából küldött képeslapot, megköszönve az emberségünket. Bele betegedtünk, amikor megtudtuk, hogy leverték a forradalmat. A faluban egyszer egy orosz tank is megjelent, fél napig állt a főtéren, aztán elment. Biztoson Körmendről jött, mert ott nagyon sokáig voltak orosz katonák. Talán egy évtizedig is. Ekkor újra nagyon féltünk, de a forradalom után a helyzetünk jobbra fordult. A beszolgáltatás megszűnt.
A forradalom leverése után Maléter Pál neve sokáig felmerült még, legenda kezdett szövődni köré, mint hajdan Petőfinél. Az emberek hinni szerettek volna benne, hogy még nincs vége. A mi falunkból senki nem lett a megtorlás áldozata. A levert forradalom nem volt hiába való. A Rákosi rendszer soha többé nem jött vissza, de elfelejteni sem lehet azt a rémálmot.
Bennem 56 emléke az örömé, a hihetetlen boldogságé, amibe még ma is beleborzongok. Bukása után fájdalommal teli űr maradt. A 301-es parcella láttán rettenetes dühöt érzek, hogy ez megtörténhetett. Amíg élek a legnagyobb tisztelettel és hálával gondolok a hősökre. Egy boldog élet reményét hozták el nekünk.
Nagyon szépen köszönöm Vera néni, hogy emlékeit megosztotta velem."