Balázsi Eszter dolgozata
Valami mást akartam. Valami mást, mint amiről a többiek írnak. Nem akartam arról írni, hogy az élet jobb lett, vagy rosszabb lett. Valami olyanba akartam belefogni, amihez talán senki nem nyúl. A honvédség kérdéséhez. Erről Kapczár Zoltán nyugalmazott zászlóssal beszélgettem.
Miben változott a honvédség? Egyszerű kérdésnek tűnik. Sok mindenben. De azért a dolog ennél bonyolultabb.
Mint megtudtam 1989 előtt a hazánkban lévő fegyverzet és felszerelés eléggé korszerűtlen volt. Ha Ha bármilyen támadás érte volna nyugatról Magyarországot, esélyünk sem lett volna a győzelemre. Az akkor még létező Szovjetuniótól bár kaptunk volna némi segítséget, akkor is csak „ütközőpont” lettünk volna. Nem volt meg a harcra igazán alkalmas fegyverzet. Az akkor fegyverezettel és felszereléssel elértünk volna a határig. Talán. De nem biztos. Mára a fegyverzet kérdése valamicskét javult, de ma Magyarországnak nincs szüksége igazán korszerű fegyverekre, hiszen NATO- és EU-tagságunk miatt bármilyen külső támadás esetén mögöttünk állna egész Európa. Persze a NATO-n belül is megvan hazánk feladata, de ez nem a fegyverekhez kötődik. Az EU-ban pedig a nagyobb, és gazdagabb államok, például Nagy Britannia, Franciaország, Németország, rendelkeznek a megfelelő fegyverzettel. A délszláv háború miatt hazánk, és még egy pár volt szovjet tagállam felvétele a NATO-ba (1997) jelentősen meggyorsult, hiszen szükség volt a légterünkre és közel voltunk a „tűzvonalhoz”. A volt szovjet tagállamok, például Ukrajna felvétele a NATO-ba sürgető, hiszen nem tudni mennyi a felhalmozott nukleáris fegyverük, amiket a nagymértékű szegénység miatt nem kellő biztonsággal őriznek. Előfordulhat az is, hogy a hatalmas pénzért, a meggazdagodás reményében eladják ezeket a fegyvereket nemzetközi terrorista szervezeteknek, vagy a pénzzé tett nukleáris eszközökkel fejlődik a saját, belső terrorista hálózatuk.
A honvédségnél szinte csak egy dolog maradt meg. A parancsuralmi rendszer. A kiadott parancsot teljesíteni kell. A rendszerváltás előtt sok értelmetlen parancsot adtak ki, amelyeknek persze nem volt felelőse. Mára a parancsok értelmet kaptak, és mindennek van felelőse. Mit takar az értelmetlen parancs? Például: egy gépkocsivezető ’O’ pontban kap egy parancsot, hogy menjen el ’A’ pontba valami rakományért, vegye fel és menjen el ’B’ pontba. A gépkocsivezető elindul, de. lerobban a kocsi. Segítséget kér, de a mentés csak órák múlva érkezik meg. Továbbmegy, elér ’A’ pontba, de nincs elég ember a rakodáshoz. Vissza ’O’ pontba emberért, onnan megint ’A’-ba pakolni, és végül jó pár órás késéssel megérkezik ’B’ pontba. Persze semmiért nem felel senki. Nem tudni, miért nem volt ember, miért nem jött hamarabba segítség. Ma ez másképp történik. Szervezettebben. Minden parancsba van foglalva, Mindent leírnak, aláírnak. Ma paranccsal a kezében elindul a gépkocsivezető ’O’-ból, gond nélkül odaér ’A’-ba, ahol már várják akik pakolnak,és irány a ’B’ pont. Ha valami pedig nem működne felhőtlenül, akkor előszedik a felelőst, és felelősségre vonják. A rendszer átlátható.
De nem mindentéren ilyen felhőtlen a rendszer. A honvédségnél nagymértékű leépítések vannak. Köszönhetően talán pont a NATO- és EU-tagságnak, nincs szükség annyi katonára, mint régen. KB. 3000 hivatásos és szerződéses tagja van a honvédségnek. Jóval kevesebb mint a rendszerváltás előtt, de nincs is szükség többre. Ebből a 3000 főből 1000 az, akinek hatalom van a kezében és parancsot oszthat. A többi 2000 pedig a végrehajtó. Ez a 2000 fő állandóan cserélődő, hiszen nagyrészük szerződéses katona és a szerződés csak négy évig érvényes. Ezalatt a négy év kapnak kiképzést, szakosítást, és elmehetnek külszolgálatra is. A negyedik év végén a katona eldöntheti, hogy szerződést hosszabbít, vagy távozik a honvédségtől. Persze van olyan, aki elmegy egy évre, és utána mégis visszamegy. Ilyenkor kezdi előről az egészet. Kiképzés, satöbbi. De ez már csak frissítés.
A honvédségnél ma talán a legnagyobb probléma, hogy bár külön főiskolán oktatják a honvédségbe vágyókat, ha esetleg mégis a leépítések miatt távozni kényszerülnek a honvédségtől, nincs civil szakmájuk. Ők a biztonság megvédéséhez és fenntartásához értenek. Kénytelenek elmenni biztonsági őrnek diplomával, mert a számlákat ugyanúgy fizetniük kell, mint mindenkinek. Nem egy olyan katona van, akinek több diplomája van, hiszen kénytelen tanulni, hiába van már egy diplomás szakmája. Csak az igazán jó szakembereket tartják meg. Őket se mindig.
Régen a nyelvoktatás területén a németen volt a hangsúly. Ma már inkább az angolt oktatják, megint a NATO-és EU-tagság miatt. Kötelező a középfokú angoltudás, a főiskolán már a nyelv szakmai részét oktatják.
Őszintén szólva soha nem foglalkoztam a honvédség intézményével. Nem éreztem szükségét. Pedig ezek a változások nem egyik napról a másikra mentek végbe. És bárki figyelmét megérdemlik a hazánkhoz igazán hű emberek. A katonáink.