Balogh Judit dolgozata
1989 óta rengeteg sok minden történt Magyarországon. A rendszerváltás után sokan visszasírták és még ma is visszasírják a szocializmust.
Én 1986-ban születtem, ezért nem tudok sok mindent ezekről az időkről és arról, ami ekkor történt. De kaptam egy feladatot, hogy kutassak a múltban és érdeklődjek a felnőtteknél, hogy mi is történt 1989 után. Ebbe a dolgozatba megpróbálom belesűríteni az elmúlt 15 évet és leírom, hogy ez alatt a hosszú idő alatt mi történt a családommal. Apukám 1969 óta dolgozik a BKV RT -nél és az elmúlt 15 évben a 24000 ott dolgozó ember közül 12000-t elbocsátottak, hogy a vállalat képes legyen fenntartani magát.
Azóta is folyamatosan küzdenek, hogy a BKV megmaradjon. Apa szerint a szocializmusban sokkal jobb volt, hiszen ott mindenkinek kötelező volt dolgoznia és aki nem dolgozott, azt becsukták. Ezért sokkal kevesebb munkanélküli volt, mint manapság. Ma viszont egyetlenegy aluljáró sincs Budapesten, ahol ne lenne legalább 5 hajléktalan. Véleményem szerint ez elég szomorú, mert vannak olyanok, akik nem tesznek semmit annak érdekében, hogy ne az utcán kelljen aludniuk, de vannak, akik szeretnének tenni ellene, csak nem tudnak. Vannak, akik szeretnének dolgozni, csak a külföldről érkezett vendégmunkások feleannyi pénzért elvállalják azt a munkát reggel hattól este nyolcig, amit a magyar ember reggel nyolctól délután négyig, kétszer annyiért vállal. 1989 előtt ilyen nem volt. Mindenki dolgozott reggeltől estig és így éltek. A családomban sok változás nem történt. Apu azóta is a BKV dolgozója. Időközben előléptették. Anyukám óvónőként dolgozott. 1997-ben megszerezte a diplomáját, és ma már saját óvodát vezet. De ezt csak kemény és rendületlen munka árán tudták elérni. Van egy szép, nagy családi kertes házunk, 4 autónk és az autókat majdnem minden évben kicseréljük egy újra. Apa még ma is éjjel-nappal dolgozik autóvillamossági szerelőként, közben értekezletekre és konferenciákra jár, mint a testület főbizalmija. A hévízgyörki nyaralót ő vezeti és ő is építette. Körülbelül két hete voltunk lent és mesélte, hogy ott semmi olyan dolog nincs, amit ne ő csinált volna, vagy ne lett volna benne a keze munkája. Nappal pedig a saját iparát űzi, hiszen vállalkozó is. Tetőfedéssel foglalkozik. Nővérem a 15 év alatt felnőtt, elvégezte a gimnáziumot és a tanárképző főiskolát. Lediplomázott, és tanítónőként dolgozott. Időközben férjhez ment és 7 hónapja megszületett a kisfia. Bátyám is felnőtt, elvégezte a szakmunkásképzőt és burkoló lett. Megnősült és van egy két és fél éves kislányuk. Sógornőm Ukrajnából jött és amikor összeházasodtak semmilyen papírja nem volt. Mára már sikerült elintézni ezeket a papírokat is. A sógorom, aki kőműves, és a bátyám csináltak egy közös vállalkozást és egy fél év alatt sikerült annyira belelendülni az iparba, hogy saját autójuk van. Sőt, a bátyám kb. egy hete vett egy új autót. Nagypapám 1989-ben, nagymamám pedig 1999-ben meghalt. Én pedig kijártam az általános iskolát, elvégeztem egy zeneiskolát, ahol zongorázni és énekelni tanultam. Hat évig kézilabdáztam, amit sajnos abba hagytam, de egy év múlva folytatom. Remélem könnyedén leérettségizem és egy jó főiskolára bejutok. De ez még a jövő titka!
Nem tudom, hogy a szocializmus volt-e a jobb, vagy a jelenkor, de szerintem ez csak az embereken múlik. Mindenki saját magának alakítja a sorsát és ez nem a politikától függ.