Csiki Barbara Borbála dolgozata
A polgárok Magyarországon nagyobb mértékben, jobban csalódtak a rendszerváltásban, mint jó néhány összehasonlítható társországban. A rendszerváltás megítélése negatívabb, nagyobb az emberek veszteségérzete, mint másutt és szokatlanul nagyra nőtt a távolság a polgárok várakozásai és a tényleges tendenciák között. A polgárosodás, a polgári átalakulás a rendszerváltás időszakának egyik gyakran használt tudományos és politikai fogalmává lett. Népszerűsége arra vall, hogy valami fontos mondanivaló nyert általa kifejezést. Ezt bizonyítják a nyolcvanas évek végén rendezett polgárosodás-viták. 1989. az az év amikor az emberek már nem csak érezték a változás szelét, hanem tudták, hogy végbe is megy. A politika lett az emberek állandó beszédtémája. Sőt a művészek is azon voltak, hogy a lehető legkifejezőbb módon jeleníthessék meg a társadalom érzéseit, az eseményeket. Egyik kiállítás nyílt a másik után dacolva a tiltásokkal. Azt mondják a rendszerváltás Magyarországon 1990-ben történt, az első szabad parlament megválasztásával. Ez ma már téves közhelynek számít, ugyanis a rendszerváltás nem pár napos esemény. A rendszerváltás az egyik gazdasági és politikai rendszer felváltása egy másikkal. A politológiai szakirodalom az addig az időpontig beszél rendszerváltásról, amely időpontig a demokráciára váltás visszafordíthatatlanná válik. Így ez nálunk l965-l994 közötti időre tehető.
Mi vezetett a rendszerváltáshoz? Erre a kérdésre több elmélet is született. E szerint a szovjet rendszer az ipari-technikai forradalom tette tönkre. A műholdas televíziózást, a telefonhasználatot nem lehetett elzárni a világ legfejlettebb területeitől. A rendszer nem segített, hanem hátráltatta az itt élő közösségek versenyképességének kifejlesztését.
A magyar demokratikus átalakulás legnagyobb hatású és legnagyobb szimbolikával rendelkező eseménye Nagy Imre l989.június l6.-i újratemetése lett. A Nagy temetés egyben egy korszak temetése volt. A társadalom jelképesen eltemette a szocializmust l988 első felében az egykori ötvenhatos politikai foglyok megalapították a Történelmi Igazságtétel Bizottságát /TIB/, amely ezután a 30.évfordulon felhívást intézett a társadalomhoz, amelyben az áldozatok rehabilitálását és újratemetését sürgette.
1989. június l6.-a maradt meg a gyász, a megrendülés pillanataként, s egy korszak temetéseként az emlékezetekben.