Nagy Beatrix dolgozata
A rendszerváltást, mint minden család az enyém is, vagyis mi is nagy várakozással néztünk elébe, nem számítottunk a nehézségekre.
Amikor elindult a rendszerváltás még csak 3 éves voltam, talán az egyetlen dolog, ahol érezhettem volna az, hogy megkapom-e az aznapi csokit vagy éppen az új ruhát. Nem nagyon tudtam, hogy mi történik körülöttem, csak néha arra voltam figyelmes, hogy szüleim nagyon szomorúak, főleg az anyagi gondok miatt. Visszagondolva az akkori történtekre, ezért is kellett elköltöznünk, de különösebben azért, mert a megváltozott kamatviszonyok miatt nehéz volt a törlesztés. Majd csak arra lettem figyelmes, hogy új óvodába kellett járnom, mert a régit nem tudták fenntartani, ezért bezárták. Sok munkahely szűnt meg, de szerencsére apa munkahelye megmaradt, anyáé is, de ő akkoriban kétszer is változtatott munkahelyet a fizetés és a távolság miatt. Majd a sok rossz dologra még rosszabb dolog következett, anyának az anyukája és apukája meghalt.
Apa, vállalkozásba kezdett, de túl nehéznek bizonyult, majd két évig szenvedtünk vele mire csődbe ment, majd újabb vállalkozásba kezdett, de nem jövedelmezett túl jól így ez is az eladás sorsára jutott. Ennek a következménye az lett, hogy apa munka nélkül maradt, de nemsokára talált magának munkahelyet. A rendszerváltásban sok barátot veszítettünk el, akiknek hasonló gondjaik voltak, mint nekünk, ezért nem csak ők, hanem mi is hibásak vagyunk.
Mára már megpróbálunk nem visszaemlékezni a rendszerváltásra, de szerencsére most már minden baj megoldódott.
Remélem többé, nem történik hasonló a családommal vagy más családdal. Sokak még a mai napig nem tudtak talpra állni, mi szerencsések vagyunk, hogy nekünk sikerült.