Pongrácz Zoltán dolgozata
A rendszerváltásra én személy szerint nem nagyon emlékszem, hisz csak 1985-ben születtem. Az első emlékképem az volt hogy a cipész bácsi hozta a kopogtatócédulát anyának. Addig nagyon sok túrórudit ettem, kettőt kaptam minden egyes alkalommal, mert két kezem volt. Anyának nem kellett dolgoznia, és már délelőtt otthon volt.
A rendszerváltás után nagyon drága lett az utazás, az élelmiszer és túrórudit csak egyszer kaptam hetente. Anyának többet kellett dolgoznia, hogy ki tudja fizetni a ház rezsijét. Az élet minősége sokkal rosszabb lett, de viszont külföldre akkor mehettünk volna, amikor csak pénzünk lett volna. Ezért nem nagyon mentünk. Azt nézhettünk, azt mondhattunk, és azt gondolhattunk, amit csak akartunk. Szabadok voltunk, és vagyunk ezek szerint ilyen áron.
Anyukám szerint a szabadon látogatható országokból nem az érték, hanem a szemét jött be az országba, mert nem az emberi értékek lettek fontosak. (bölcsesség, bátorság, jószívűség, tudás), hanem az, hogy hogyan gazdagodjunk meg minél előbb szemlélet.
A legjobb példa erre az, hogy a rendszerváltás előtt polcokat vettek az emberek, hogy elférjenek rajta a könyvek, most meg van, aki bemegy a boltba, hogy kérek 15 méter könyvet a narancssárga színű nagyszobámba.
(Pongráczné Kand Judith segítségével.)