Simon Rita dolgozata
1989 az az év volt, amikor elkezdtem beszélni. 2 évesen, úgymond semmit sem értettem a külvilágból. Ezért nehéz megírnom ezt a dolgozatot. De kaptam egy kis segítséget a szülőktől és ez lett az eredménye:
A rendszerváltás előtt az emberek úgymond, biztonságban érezték magukat, volt mibe kapaszkodniuk, volt munkájuk és meg tudtak élni a fizetésükből. A rendszerváltás után kitágult a világ az emberek bátrabban belekezdtek vállalkozásokba, több család külföldre utazott szerencsét próbálni „nyugaton”. De az új ígéretek bizonytalanságot szültek, jöttek az adók, a magasabb kamatok és ezek mind megnehezítették az itt élő családok életét. Ekkoriban nagy volt a munkanélküliek száma.
A fiatalok számára új lehetőségek nyíltak a tanulás terén, megismerkedhettek a világirodalom gyöngyszemeivel is, míg szüleik jóformán csak a szocialista irodalmon nőttek fel, mint az én szüleim is.
A nyugat mindenhova beszivárgott, mozikba, televízióba. Előtérbe került az erőszak, szexualitás, vele együtt a túlzott szabadosság. –„Bezzeg a mi időnkben”- mondta mindig a dédikém, akkoriban a csókolózás is tabu téma volt.
Anyukám 25 éve óvónőm ő azt sajnálja a legjobban, hogy a gyerekek már nem a tanulságos népmeséken nőnek fel, hanem a durvaságot, mások legyőzését akaró rajzfilmeken. Ezzel ugyan felkészülnek a felnőtt korra, de elvesztik a boldog, felhőtlen gyermekkorukat.
Manapság a család csak nagyon ritkán van együtt, mert a szülők dolgoznak a megélhetésért, a gyerekek egész nap a TV előtt ülnek és enyhült az évek alatt az összetartás, a törődés fogalma. Lehet, hogy a nagymamámnak van igaza akkor, amikor visszasírja a régi szép időket.