Katonastory
Nagypapámat mint akkor minden fiatal embert, őt is behívták katonának pont az 1956-os forradalom idején. 1955. november 10-én 21 évesen vonult be a laktanyába. Egy éven keresztül Rétságon a tiszthelyettes iskolában tartózkodott, majd áthelyezték Szabadszállásra. 1956. október 19-én 4 napos szabadságra küldték, így hazautazhatott Pilisre. A szabadság lejárta után visszament Budapestre az utolsó vonattal a Nyugati pályaudvarig. A villamosok akkor már nem jártak, ezért gyalog indult el a Keleti pályaudvarhoz. Odafelé menet látta, hogy a Felvonulási téren ledöntik a Sztálin szobrot. A pályaudvaron felszállt a Szabadszállásra menő vonatra. Az őrsre érkezve, megkapták a parancsot a laktanya megvédésére, ezt pár napig tudták teljesíteni. November 4-én az oroszok lefegyverezték őket. Mivel senki sem adott semmilyen utasítást a katonáknak, elindultak haza. A földutakon kellet menniük, mert a gyakrabban járt utakon észrevehették volna őket az oroszok, és elfogják őket. Ez a félelem jogos is volt, mert, amint később megtudták sok elfogott társukat, elhurcoltak munkatáborokba dolgozni ahonnan csak évekkel később kerültek haza azok a „szerencsésebbek” akik túlélték. A hazafelé vezető utat rettegéssel tele tették meg, egy-két jó lelkű tanyasi ember segítségével, akik pár falat ennivalóval és a padláson elszállásolva segítették őket. Az otthon lévők szorongva várták gyermeküket, mivel nem tudtak róla semmit. Nagyon örültek, amikor épségben haza érkezett.
1956. december 20-án újra behívták Vácra. Innen vezényelték a katonákat arra helyre, ahol település szerint a laktanyájuk volt. Itt töltötte a katonaságának utolsó évét. 1957. november 10-én fejezte be a katonaságot.