Urbán Kinga interjúja
Az 56-os forradalom szomorú, keserű és rossz rá visszaemlékezni, de ezt megtette az én nagymamám.
Akkor 56 őszén Vácszentlászlón éltek egy bunkerban,
rokonokkal és két gyerekkel. Az egyik gyerek alig lehetett pár hónapos,
a másik pedig 4 éves volt, a nagymama pedig 26. A gyerekek mezítláb
jártak iskolába és óvodába. A forradalom idején Vácszentlászló
nyugodt és zárkózott hely volt, de amikor ágyúdörrenések
hallatszottak akkor csak még jobban bezárkóztak az emberek még a
föld alá is.
Abban az időben minden férfinek egy évet kötelező volt
katonaként szolgálni. A nagypapának már kevés volt az egy évből
hátra, már a leszerelési papírjai is készen voltak hogy majd
novemberben leszerel, de kitört a forradalom október 23-án, és
nagypapának maradnia kellett.
E közben otthon, Vácszentlászlón nagymamáék is
megtudták, hogy kitört a forradalom Budapesten, és az országban
lázadások voltak néhol. Az összes közlekedés leállt Pesten, és a
nagymamáék semmit se tudtak a nagypapáról és mindenki azt mondta
már, hogy meghalt, lassan már a nagymama is. Mikor december vége
felé hazajött mezítláb Pestről.
Amikor megkérdeztem tőle az 56-os forradalmat, láttam a
szemébe, hogy még ma is fáj neki ez a dolog, és hogy nem akar róla
beszélni. Szerintem semmi értelme nincs a forradalmaknak és
háborúknak, mert millió embereket tesznek vele tönkre és bántanak
meg, ráadásul olyan rossz emlékeket idéznek, amit soha se lehet
feldolgozni, miközben csak egy hangyányit lépnek ellőre vagy vissza a
politikában.