Takács Szabina interjúja
Most arról fogok írni, hogy egy általam választott személy hogyan
élte meg az 56-os forradalmat.
Ebben az időszakban az Oroszlányon lévő szénbányában dolgozott,
mint villanyszerelő. Nem csak civilek dolgoztak itt hanem rabok is.
A forradalom előtt már érezhető volt a feszültség a börtönökben is.
Amikor kitört a forradalom a rabok is elkezdtek lázongani és ki akartak
törni a bányákból. Az ott dolgozó munkásokat rögtön kizavarták az
aknákból és hazaküldték őket. Délutánra nagy csapatok verődtek
össze, hogy közös erővel kiszabadítsák a foglyokat. De ezek az emberek
nem politikai foglyok voltak, hanem gyilkosok, rablók és csalók.
De ez a tömeget nem érdekelte a nagy forradalmi láz közepette.
Tehát kiszabadították őket. A bányász szakszervezet összeült és
országos sztrájkot hirdetett. Az időtartam két hét volt.
Erre az időre sztrájkőrséget állítottak annak érdekébe,hogy senki ne
tudjon dolgozni. Pista bácsinak(mi csak így hívjuk) ebben a két hétben
is dolgoznia kellett. Parancsba volt neki adva. Ellenőrizte a szivattyúkat, a
világítást vagy hogy éppen nincs-e tűz a bánya területén. A
sztrájkőrség tagjai kétszer is megverték az öreget. Azért,mert a dolgát
végezte. Király Béla csapata az erdőben bújt el. Meg akarták támadni a
falut élelemért. Az oroszok ezt nem hagyták szó nélkül.
Pista bácsinak ezt követően be kellett mennie az erdőbe, hogy
ellenőrizze a világítást. Mikor már haladt egy kicsit akkor döbbenten
látta,hogy emberi végtagok hevernek szanaszét, még a fán is voltak
belőlük. A karhatalom ,Pufajkások" összeszedték a fegyvereket.
Ekkor kezdődött a Kádár korszak.