Szilvási Dániel interjúja
Dédapám már 94 éves. Mindig mindenre pontosan emlékszik. Átélte a két világháborút és az 56-os forradalmat is. Abban az időben Salgótarjánban laktak, szomorúan emlékezett vissza, mikor kérdeztem azokról az időkről.
Mivel és hogyan teltek a napjaitok a forradalom előtt?
A zűrős ötvenes években az állam elvette (államosította) apósom vendéglőjét, ahol én pincérként működtem. Iparengedélyem is volt, azt is megvonták. Így elég rosszul álltunk anyagilag. Megpróbáltam a Salgótarjáni Acélgyárban elhelyezkedni, de „politikai okok” miatt 3 hét múlva kidobtak, mint osztályidegent, („értelmiségi” voltam). Később sikerült elhelyezkednem a Magyar Vasötvözet gyárban (6 km-re Salgótarjántól).
Hol és hogyan tudtátok meg, hogy kitört a forradalom?
A rádióból mert csak gyászindulókat játszottak és eleinte senki sem szólalt meg. Később beszéltek az egyetemisták tüntetéséről.
Mi történt Salgótarjánban azon a napon?
Salgótarjánban első nap a suttogáson kívül semmi sem történt.
Te és a családod hogyan élte meg azokat a napokat?
Sok izgalom közt, mivel a „forradalmi munkástanács” beválasztott tagjai közé, a Magyar Vasötvözetgyárban. Súlyosabb következményeitől (elzárás) azért mentesültem, mert kommunista igazgatónkat megmentettem az ellene készülődő „nép-haragtól”. Bár később felsőbb utasításra elbocsátottak.
Miben változott az életetek a forradalom leverése után?
A forradalom leverése után sok-sok megtorlás történt. A legnagyobb gaztett a
salgótarjáni december 8-i „gyilkos sortűz” volt, mikor is a békésen felvonuló gyári
munkások közé sortüzet adtak le. Emlékezetem szerint 108 halálos áldozata volt
ennek a gyalázatnak. Sok éven át még kisebb-nagyobb kellemetlenségeket kellet
eltűrni. Például egy évig bányában, földalatti munkahelyen kellet dolgoznom büntetésből. Újra elvették az iparengedélyemet, melyet azelőtt néhány napja kaptam meg.
Hosszú idő kellet míg a helyzet konszolidálódott. Tulajdonképpen csak az 1970-es évek elejétől javult az életszínvonalunk és éreztük biztonságban magunkat.
Nem hiába – Magyarország volt „a legvidámabb barakk a szocialista országok
táborában”