Bácskay Andrea interjúja
Hogyan éltél Mama 1953 és 1963 között?
1946-ban születtem, így ebben az időben gyerek voltam. Gyerekként a nehézségekre nem emlékszem, volt mindig tiszta ruhánk és ennivalónk. Mivel vidéken éltünk, így Édesanyám zöldségfélét megtermelte a kertben és tartottunk háziállatokat is. Emlékszem, hogy nálunk a mosás is egy egész napig tartott, akkor még nem volt mosógép, mindent kézzel kellett csinálni. Nagy élmény volt számunkra a disznóvágás, a hajnali disznóvisítástól kezdve az esti disznótoros vacsoráig, ahol a rokonság is ott volt és nagy jó kedvben töltöttük el az estét. A forradalom napján mentünk volna Pestre az iskolával színházba, a mai napig emlékszem, a „Három szegény szabólegényt”-t néztük volna meg. A pesti zavargások miatt nem vittek minket el.
A forradalom idején az alábbi jelenetekre emlékszem: Sorban álltunk az élelmiszerért. Az utcán menve szovjet katonai autóról fegyvert fogtak rám.Élelmiszercsomagot kaptunk (holland vaj,kakaó). Ruhacsomagot is kaptunk egy amerikai családtól. Az iskolában kiírtam a táblára oroszul, hogy az oroszok menjenek haza, amiért kaptam egy nagy pofont a tanáromtól, de azért, hogy megmondja, hogy a szüleimre gondoljak ilyenkor.(Ezt úgy értette, hogy ebből nem nekem lehet bajom, hanem szüleimnek.) Édesapám készített egy bunkert az udvarunkban, de úgy emlékszem rá, hogy nem kellett használjuk. Mivel mi vidéken éltünk-amint már említettem-itt kevésbé éreztük a forradalom nehézségeit. Csak a rádiót hallgattuk, vártuk a híreket és drukkoltunk, hogy ne legyen nagy baj. Arra emlékszem, hogy szüleim nagyon szerették volna, hogy Nagy Imre kerüljön az ország élére. Édesapám Budapestre járt dolgozni, mindennap aggódva vártuk haza.
A forradalom idején több, Pesten élő gyereket hoztak ki az utcánkba a nagyszüleikhez. Arra is emlékszem,hogy nagyon jókat játszottunk, nevettünk. Minden esti programunk volt, hogy csapatba verődve tejes kannával a kezünkbe mentünk egy házhoz ahol tehén volt és onnan hoztuk a frissen fejt gőzölgő tejet.
Minket gyerekeket, úgy érzem, hogy itt ahol éltünk kevésbé zavart meg a forradalom szele.
Túléltük a forradalmat és nehéz idők következtek. Elkezdődtek a gimnáziumi éveim, nagyon szép évek voltak, a mai diákoknak elképzelhetetlen, hogy egyenköpenyben, egyensapkában, egyenruhában kellett járnunk. Akkor még keveseknek volt televízió, így sokat barátkoztunk, beszélgettünk és olvastunk. Számomra ez az idő mint gyereknek és fiatalnak utólag is nagyon szépnek tűnik, hiszen még nem nagyon tudtam igazából, hogy miről is van szó és csak a szépre emlékszem. Ennek oka, hogy a szüleim próbáltak olyan légkört teremteni a családban, hogy ne érezzük a forradalommal járó zűrzavart.