Levél a Nagyitól
"Drága Kicsi Unokám!
Mikor legutóbb írtál, akkor arra kértél, hogy próbáljak visszaemlékezni arra, hogy mi minden történt 1956-ban.
Nos Én akkoriban 16 éves voltam és Turán éltem a szüleimmel. A helyi Postahivatalban dolgoztam, a fizetésem 650 Ft volt, ami akkoriban három vég ágyneműre volt elég. A Magyar Rádióból értesültünk arról, hogy Pesten kitört a forradalom. Megijedtünk, de különösebb mozgolódás a faluban nem volt. A rádióból hallottunk azokról az eseményekről, miszerint a pesti Postahivatalokról letépik a vörös zászlókat, elégetik a hivatalos iratokat és rombolnak. Egyik nap aztán jött a hír, hogy forradalmárok teherautókon falunk felé tartanak. A pesti Postaigazgatóságtól azt az utasítást kaptuk, hogy a zászlókat vegyük le és zárjuk be a hivatalt. Mi így is tettünk. A forradalmárok három teherautóval jöttek, fegyverekkel felszerelkezve, arcukon vad elszántság tükröződött. A tanácsházánál letépték és elégették a zászlókat, majd betörtek és a könyvek a hivatalos papírokkal együtt a zászlók sorsára jutottak. Mi szerencsére elkerültük az incidenst. Végigjárták a falut és ahol zászlót láttak, nyomban elégették. Az üzletek bezártak, az emberek nem jártak dolgozni, a gyerekek nem mentek iskolába.
Aztán futótűzként terjedt a hír, hogy orosz katonák érkeztek a faluba és beálltak a Termelő Szövetkezet udvarába. A hírre kíváncsian összefutottak az emberek és az út szélén várták a fejleményeket. Hamar kiderült, hogy a katonák csak éhesek és káposztáért jöttek. Közben páran elszaladtak a Tanácsházához, hogy értesítsék a katonákat. A falut őrző egyenruhások élükön a parancsnokkal közeledtek a TSZ felé. A mi katonáink halált megvető bátorságát látva az oroszok nagyon gyorsan elkotródtak a faluból.
Én akkor 16 évesen nagyon nagyra becsültem azt a parancsnokot, akinek a lélekjelenlétén múlott, hogy nem lett lövöldözés. Nálunk Turán nagyobb tragédia szerencsére nem történt. A rádión keresztül követtük az eseményeket. Az üzletek kinyitottak, az emberek pedig megrohamozták a boltokat, hiszen nem lehetett tudni, hogy mit hoz a holnap.
A postán az igazgatóság szinte minden nap rendelt ki valamilyen címen kifizetést. Mi is sok mindent vettünk, így később nem volt gond a stafírung, amikor férjhez mentem a Nagyapádhoz.
1957 januárjától a postán lehetőség nyílt arra, hogy Pestre járjak postai tanfolyamra, de ott az élet nehezebben rendeződött, mint Nálunk, falun.
Remélem, találtál elég érdekességet az eddig leírtakban, ha legközelebb találkozunk, fényképeket is mutatok!
Jó egészséget kíván a NAGYI!"