Nagyapám emlékei
"17 éves voltam akkor. Győrben dolgoztam a vagongyárban, ott értesültünk arról, hogy Pesten tüntetés van. Az egyetemisták tüntettek a rendszer ellen. A tüntetőkhöz később egyre többen csatlakoztak. Ennek hatására a gyárban munkásgyűlést hívtak össze. Megalakult a munkástanács.
A városban is tüntetések voltak. A városi tanács épülete előtti tüntetésen már én is ott voltam a barátaimmal. Ahol a tömeg követelte az ottani vezetők lemondását, és a politikai foglyok szabadon bocsátását. Innen a megyei börtön elé vonultunk a tömeggel, hogy a követeléseket nyomatékosítsuk. A tüntető tömeg mögött egyszer csak több tehergépjármű jelent meg, rajta az ÁVO-s katonákkal, akik felszólítás nélkül géppisztolysorozatot lőttek a tömeg fölé. Ekkor mindenki menekült amerre látott. Így szétoszlatták az ottani tömeget.
A Széchenyi téren is volt egy tüntetés a forradalom idején, ahol szintén fegyvert használtak a tömeggel szemben, de sajnos ott egy lány már életét is vesztette, és többen meg is sérültek. Ekkor értesültünk, hogy Mosonmagyaróváron a határőr laktanyánál, a tüntető tömegbe lőttek, ahol több halott is volt. Győrben az ottani Honvéd helyőrség átállt a forradalmárok oldalára. Ahol tudtam én is kint voltam, kíváncsi voltam, hogy mi fog történni velünk. Közben bejártunk a gyárba, ahol a sztrájkot hirdetett a munkás tanács.
November 4-én a gyárban tudtam meg, hogy megalakult a Munkás Parasztkormány, Kádár János vezetésével, aki a forradalom leverésére, behívta a Szovjet csapatokat, akik tankokkal és nagy létszámú katonával támadtak a forradalmárokra. Győrben én is láttam a tankokat. A békés bámészkodó tömeget nem bántották, így én is odamerészkedtem a tankok közelébe, hogy közelebbről is megnézhessem őket. Akik tudtak oroszul, beszéltek is velük. Tőlük tudtuk meg, hogy az oroszok azt se tudták, hogy hol vannak, azt hitték, hogy a Szuezi csatornánál vannak. Ezt nagyon viccesnek tartottam. Közben a forradalom Győrben is elbukott. Ezután a sztrájk a gyárban is megszűnt, így tovább dolgoztunk."