Orosz Melinda interjúja
Visszaemlékezés egy 56 táján Szeged mellett élt ismerőstől
1956. akkor volt az ellenforradalom, bizony nehéz volt
akkoriban mindenkinek, parasztnak, felnőttnek, gyereknek egyaránt.
Iskolába elmentünk de utána hazaküldtek minket, mert zavargások
voltak a faluban és nem tudott a tanár bejönni. Szegedről járt ki ide
tanítani, ahol szintén hasonló események voltak. A falunkban
partizánok csinálták a zavargást, Egy páran összefogtak és a magyar
zászlót vitték magukkal és ők tüntettek lázítottak. Azt akarták, hogy
menjen a nép velünk forradalmat akartak csinálni itt is, nem csak
Budapesten. De hát nem ment a vidéki nép hanem inkább elhúzódott
mindenki a munkájával foglalkozott. A földeken dolgoztunk és nagyon
féltünk hogy kitör a háború, mindenkiben benne volt a félelem.
Este mindenki behúzódott a házába, sötétben voltunk és senki sem
mászkált kint az utcán. Éjszaka aztán még jobban randalíroztak, beverték a kirakatokat,
megverték a tanácsi dolgozót aki bele is halt a sérüléseibe.
Esténként nem gyújtottunk lámpát sötétbe voltunk pokrócokat tettünk
az ablakba hogy ne lássanak be a partizánok, mert odajöttek és verték
az ajtót hogy menjenek a felnőttek tüntetni velük mert ha nem akkor
majd a kárát látják. De nem mentek, aztán szépen vége lett ennek a
lázításnak úgy egy hét múlva. Akik a partizánok voltak azok eltűntek,
nem kapták meg a büntetésüket, de akik a faluból a felhivásukra
közéjük álltak azokat elfogták és börtönbe zárták őket. Én ahogy
visszaemlékszem az egyikük 7 évig ült börtönben az ott meg is öregedett és kikészült lelkileg. Úgyhogy mi gyerekek nem mentünk egy ideig iskolába mert félő volt
hogy minden fele járkáltak a lázitók, nehogy baj érjen valakit, elvágták
a telefonzsinórt, hogy ne tudjon senki a tanácsházáról telefonálni és
ezért nagyon féltünk, és hallottuk a rádióban hogy mi volt Pesten
de hát aztán túllettünk rajta. A felnőttek a rádiót hallgatták, abból
jutottak hírekhez Pestről, onnan tájékozódtak. A munkák ugyanúgy
mentek a földeken ahogy eddig is termést nappal be kellett
takarítani, siettek hogy estére készek legyenek és vacsora után már
sötétbe volt minden ház hiába jöttek verni az ajtót nem ment ki senki. Élelemben nem volt hiány, kenyérért én is mentem sorba állni a
felnőttek néha félre is löktek, mindenki 1 kg kenyeret kapott úgy, hogy
ha nagyobb volt a család egy másik személynek kellett elmennie még
egyszer hogy jusson mindenkinek. Nehéz volt a paraszti élet mert
voltak a behajtások a tojás, zsír beadás stb. Ha valaki vágott disznót
annak bekellett jelenteni a termelőnek vagy ha egy borjút akart vágni
arra is engedélyt kellet kérni, ha engedély nélkül vágtak akkor azt még
a saját szomszédai is följelentették.
Akkor se volt könnyű az életünk de becsületesen és békében kell élni és ez a lényeg.