Sárosi Zoltán interjúja
T. András nyugalmazott határőr ezredes 1941.02.23-án született Nádudvaron, kivel édesapám munkahelyén találkoztam. András bácsi 1956-ban a Debrecen melletti parlagpusztai Mezőgazdasági Technikum második osztályos tanulója volt. Így emlékezett vissza:
Október 20-án este a Debreceni Diák Szövetség értekezletet tartott az egyetem aulájában, amelyre a kollégiumból 10-12-nket küldtek, összesen lehettünk 250-300-an. A diákszövetség elnöke tájékoztatott minket a diákság rossz körülményeiről, a rossz ellátásról. A beszédet nem igazán értettük, mert egyrészt fiatalok voltunk, másrészt, mint mezőgazdasági kollégisták jól el voltunk látva élelemmel. A gyűlésen petíciót fogalmaztak a tanulási feltételek és a kollégiumi elhelyezés javítása érdekében.
Másnap tájékoztattuk az igazgatót a történtekről. Október 22-én a délelőtti órákban, Nyíregyháza felől hatalmas zajt hallottunk, ekkor érkeztek meg az orosz tankok és csapatok. Átvették Debrecenben a forgalomirányítást, körbevették a fontosabb objektumokat, mit pl. a postát. Középiskolákban 20-25 katona maradt, akik beszélgettek a diákokkal, mivel ők is 18-20 évesek voltak. Egy csapatban általában 4 tiszt volt, akik a tanárokkal társalogtak. Délután hallottuk a rádióban, hogy Budapesten harcok vannak. Estére Debrecenben is megváltozott a helyzet, este a postánál már tüzeltek a tankok. A Diák Sportegylet estére tüntetést szervezett, de az iskolánk igazgatója megtiltotta részvételünket. Így nem mentünk el. A karhatalom és honvédség 8-10 fős rajokkal a fontosabb objektumokat biztosították, feladatuk a belső lázongás letörése volt. Szintén a rádióban hallottuk, hogy kitört a forradalom. Az igazgatónk összehívta a kollégiumot és eligazítást tartott. A közel lakó diákokat hazaengedte, a többieknek a szállást és az ellátást megszervezte.
Szülőhelyemről Nádudvarról 50-70 diák tanult Debrecenben. Mamám a helyi Vörös Csillag TSZ-ben dolgozott és egy teherautót tudott szerezni, amivel a Debrecenbe maradt diákokat haza tudta vinni. Paraszt gyerek voltam és édesapám szintén a TSZ-ben dolgozott. A faluból egyesek megkezdték széthordani a TSZ-ben lévő vagyonukat. Hogy ezt meg tudják akadályozni 10-15 felnőtt az ott lévő állatállományt 200-300 marhát látta el, mi gyerekek a kb. 70 borjút gondoztuk. A munka melletti szabadidőben saját terményünket takarítottuk be. Ez kb. 2 hétig tartott.
November 15-én hallottuk a rádióban a felhívást, hogy véget értek a harcok és visszamehetünk a kollégiumba tanulni. A visszatérés után 3-4 napig tartott amíg az élet visszatért a rendes kerékvágásba és megkezdtük a tanulást.
András bácsi története jól mutatja be a történeteket egy vidéki nagyváros és kis falu szemszögéből is.