OLASZORSZÁG - DEMETER NATÁLIA
Négy diák Budapestről, köztük én is, kapott egy fontos feladatot.
2015. február 8-án Olaszországba utazott egy kis magyar csapat, kísérőtanáraival, hogy megvitassuk, hogy tehetnénk biztonságosabbá az internetet, és hogyan legyünk védettek az ellenünk érkező esetleges cyber-támadások ellen. A négyfős csapatunk készített egy Power Point prezentációt, ahogy a többi ország csapatai is a biztonságos internethasználatról. Továbbá Olaszországban négy vegyes csapatnak kellett logót és plakátot készítenie, összegeznie a korábban kitöltött kérdőív eredményeit, valamint egy modernkori Rómeó és Júlia színdarabot írnia.
De nem csak munkából állt ott az élet, ugyanis rengeteg élményben lehetett részünk a többi diákkal Spanyol-, Görög-, Lengyel-, Olasz-, Törökországból, Romániából és Bulgáriából, akik között mindenki okos és kedves volt, élmény volt megismerni őket. Vasárnap, amikor Olaszországba érkeztünk, a fogadócsaládok már vártak minket, hogy hazafuvarozzanak, ahol megismerkedhetünk velünk, az olasz kultúrával és a tradicionális ételeikkel.
Az azt követő nap lehetőségünk volt körülnézni Clesben, ahol az iskola is van, és a fent említett projekteken dolgoztunk együtt. Kedden Trentoba utaztunk, ahol a MUSE múzeumot látogattuk meg, ami tele volt érdekes és lenyűgöző interaktív ,,játékokkal”, kiállításokkal. Szerdán és csütörtökön is kirándultunk, elsőként Bolzanoba, ahol megnéztük Ötzit, a jégembert és sétálgathattunk a városban szabadon. Csütörtökön Veronába utaztunk Júlia házához, ahol körbejárhattunk a kis udvaron és a házba is bemehettünk. Ez után az Arénában is voltunk, ahol megtapasztalhattuk, hogy milyen is a jó akusztika. Ezt követően bejárhattuk a várost. A pénteki napon sajnos el kellett köszönnünk a nagy csapat egy részétől, csak a görögök és a magyarok maradtak, hogy befejezzék a hétfőn elkezdett munkálatokat. Szomorú pillanat volt, hiszen majdnem mindenki elindult haza, és hátra kellett hagynia azt az életet, amit egy hét alatt élt, és vagy sírtak a jelenlévők vagy csak melankolikusak voltak.
A tanítási idő után, még ugyanezen a napon a fogadócsaládom egy csapattársammal és velem elment egy különlegese templomhoz, ami körül medvék laknak és a hatalmás sziklák egyikén található, ez pedig a San Romedio templom. A látvány lélegzetelállító volt, alattunk a fenyőerdő, néhol patakokkal szétválasztva, fölöttünk pedig a szürke, felhős ég.
Az utolsó nap korán kellett kelnünk, mivel reggel fél hétkor el kellett indulnunk Clesből, hogy a három órás buszút után felszálljunk a repülőre és hazajöjjünk. A reptéren ismét búcsúznunk kellett, akkor éppen a görögöktől, az ő gépük hamarabb indult. Miután elválltunk a görögöktől a magyar diákok leültek a Mc Donald’s-ba, hogy egyenek 3 Happy Meal menüt és hogy hosszú órákat várjanak a felszállásig, de végül mindenki felülhetett a repülőre és szerencsésen hazaért.
Számomra ez a kirándulás egy rendkívüli és fantasztikus élmény volt, mivel ez előtt még nem voltam igazán külföldön, főleg nem egy idegen családnál, még sosem repültem (ami vicces és klassz volt) és még sosem volt alkalmam együtt élni és megismerkedni más országok tanulóival.
Végül: Köszönettel tartozom mindazoknak, akik lehetővé tették nekem, hogy része legyek ennek a programnak, és azoknak az embereknek, akik ott voltak, hogy különlegessé és felejthetetlenné tették ezt a kirándulást.
Demeter Natália