LENGYELORSZÁG - PETŐ HENRIETTA
Sok emléket gyűjthettem ezzel a programmal, amit ezúton is szeretnék megköszönni.
Lengyelországban voltunk, ahol a Zespól Szkól Technicznych i Ogólnoksztalcacych iskolát látogattuk meg. Az egy hét során több feladatot is kaptunk, amit csapatokban oldottunk meg (a csapatok összetétele mindig úgy állt össze, hogy mindig más-más nemzetiségű gyerekek legyenek bennük). Számomra a legemlékezetesebb feladat az volt, mikor alkalmazást készítettünk telefonra. Vicces volt és mivel ez volt az egyik legnehezebb feladat, így közben sokat beszélgettünk. Persze minden nap volt városnézés és előadások is. Az egyik nap például az internetes zaklatásról hallhattunk előadást. Szerintem érdekes és tanulságos volt, sok új dolgot tudtam meg.
Furcsa más nemzetiségű fiatalokkal beszélgetni, mivel más szokásaik és hagyományaik vannak, de érdekes volt látni, hogy mennyire hasonlóak is vagyunk.
Meg is tanítottuk egymást pár dologra. Például evés közben a lengyelek megtanították, hogy köszönjem meg az ételt: Dziekuje.
Jártunk Auschwitz-ban is. Hogy őszinte legyek, számomra megrázó volt. Sajnos viszont a múltunkhoz ez is hozzá tartozik.
Az utolsó nap Krakkóban voltunk, ahol ismerkedtünk a látnivalókkal, a történelmi ismereteinket az egyik kísérőnk, az igazgató úr bővítette. Nagyon szép volt a város és ezen a napon már felszabadultan tudtunk beszélgetni.
I collected a lot of memorues with this trip so thank you again for being a part of it.
I was in Poland. I visited the Zespól Szkól Technicznych i Ogólnoksztalcacych school with my mates. We did a lot of tasks that we did in small groups. Here is my group in the photo:
In workshops we made an application for mobiles. The outcome was cool. The best thing about it was that the task was hard so we had to talk to each other while we did it.
Of course every day there was sightseeing. I liked them.
We were in Auschwitz too. On the last day we were in Krakow. We spent a whole day there. And the next day, in the morning we had to leave the hotel so it was hard to say goodbye. But now we are in contact on the internet.
Henrietta Pető