SPANYOLORSZÁG - SEBŐK DÁVID
Amikor jelentkeztem erre a pályázatra, nem gondoltam, hogy viszonylag hamar beválogatnak. Örültem is, de kicsit féltem is, hogy mi lesz majd, milyen lesz az egy hét, illetve hogyan tudom majd a nyelvet használni. Később elkezdtük csinálni az előzetes feladatokat, és kezdtünk belerázódni, illetve kezdett tudatosulni, legalábbis bennem, hogy mi is lesz ez. Mi Rékával csináltuk a „drama activity” ötletet, Marietta és Ricsi pedig a kérdőív eredményeit. Mindezeket végül vittük magunkkal, amit prezentálnunk is kellett, de erről később.
Aztán jött az indulás napja. Sok minden miatt izgultam, az első a repülés volt. Ez volt az első utam repülővel, de rájöttem, hogy nem egy nagy kaland egyébként. Felszállás, két óra negyvenöt perc repülés és egy leszállás után megérkeztünk a várva várt Madridba. Ekkor még nem sokat láttunk belőle, mert innen egy metró- szerű villamos-vonat hybriddel haladtunk tovább az állomásra. Valamikor 4 óra körül el is indult és megkezdődött egy hosszas, egészen pontosan három órányi utazás. Egyébként ez az út viszonylag hamar elment, a gyönyörű, kavicsos, sziklás tájat szemlélve. Amikor közeledtünk a három óra végéhez, akkor ütött belém, hogy igazából most tényleg valami nagyon más következik. Szerencsére már valamennyire ismertük a spanyol vendéglátó diákokat, mert korábban chateltünk egymásssal.
Másnap az első nap volt az iskolában, mert a programok javarészt ott zajlódtak, de ez az iskola mérföldekkel különbözött a miénktől. Azt hiszem legjobban az amerikai tini sorozatokban látható iskolákhoz tudnám hasonlítani. Nagyon tetszett. Ami viszont ennél is jobban, hogy sétáltunk a folyosón és hirtelen körénk gyűltek gyerekek és beszélgettek velünk. Sztároknak éreztünk magunkat, éppen csak az autogram-kérés maradt el, hiszen képet azt kértek. Az iskola 8.30-kor kezdődött és ezután betereltek minket egy terembe. Ismerkedős játékok, prezentációk következtek, mi is ekkor adtuk elő a diagramos prezentációt, ami szerintem elég jól sikerült. Egyébként itt találkoztunk a többi nációval először. A legnagyobb meglepetés számomra csak ez után következett, egy srác személyében, akinek a neve Sergio volt. Egyszer csak magyarul szólalt meg én meg teljesen ledöbbentem, hogy beszéli ezt a bonyolult nyelvet. Magyar gyökerei miatt tökéletesen tudtunk kommunikálni, nagyon örültem a vele való találkozásnak. A szünet után indultak a „workshopok”. Felküldtek minket az informatika terembe és a közben kapott névjegykártyáikon lévő számról tudtuk melyik csoportba kerültünk. Prezi, Scratch: ezekben a programokban dolgoztunk, több kevesebb sikerrel, de mindezt leszámítva nagyon jó buli volt.
A suli fáradalmait lezárásképpen egy rövidnek nem mondható túrával zártuk. Megmásztuk a Calatayud mögött magasodó hegyet, de abszolút megérte a csodálatos látvány miatt. Meglátogattuk a kissé régebbi részét is a városnak, és megnéztünk egy-két templomot. Ezek után mehettünk „haza” a szállásoló spanyollal és következett a második nap. Ez, hasonlóképpen zajlott mint az előző nap, annyi különbséggel, hogy ezen a napon elég sokáig és sokat „dolgoztunk”. Ezalatt viszont jól szórakoztunk, legtöbb időt az infóban töltöttünk. Amikor végeztünk az aznapi workshopokkal, meglátogattuk Bilbilist, Calatayud közeli római kori városát. Ezután sajnos vissza kellett mennünk az iskolába és folytatni a munkát és egy újabb prezentációval gazdagodtunk. Végül hazaértünk és folyt. köv. harmadik nap.
Ez más valamivel lájtosabb volt az eddigieknél, de ezen a napon már nem is ez, hanem a záró est izgatott mindenkit. Nagyon vártuk, hihetetlenül jól szórakoztunk, a képek amiket készítettünk, pedig fergetegesek lettek. A finom svédasztal mellé még egyfajta flamenco táncot is kaptunk, ami csak fokozta a hangulatot. A negyedik napon már nem az iskolába, hanem elé mentünk, ahonnan indult a busz Madrid felé. Sírós búcsú után elindultunk és útközben megálltunk a Monasterio de Piedra Parkban. Végül 3 és fél óra buszút után megérkeztünk Madridba és két nagyon jó napot töltöttünk el itt. Vásárlások és városnézések után két múzeumba is bepillantást nyerhettünk, ami bár nem az én asztalom, azért tetszett. Szombaton hajnalban viszont már indult a gép haza, aminek bár örültünk, azért visszahúzott és most is húz a szívünk. Azt hiszem, amit kiemelnék ebből a hihetetlen utazásból, hogy mennyire nagyszerű embereket ismerhettünk meg és hogy ez az egész emiatt volt tökéletes.
Sebők Dávid