Visegrád
Ivóvíz: A DMRV ZRT. által szolgáltatott ivóvíz mennyisége évente 20 millió m3, az ivóvíz hálózat hossza 3.800 km. A DMRV ZRT. a Dunakanyar térségében elsősorban a Duna jobb és balpartján lévő partiszűrésű vízbázisokból termeli a vizet. a vízbázis területén lévő 4 db csőkutat vízminőségi problémák miatt résfallal védik a háttérből származó szennyeződésektől. Jelenleg a résfal meghosszabbítása van folyamatban a települési szennyeződések teljesebb kizárása érdekében. Jelenleg két kútból termelnek megfelelő minőségű vizet, mely tisztítás nélkül kerül a hálózatba
Hegységben kialakuló források, patakok: A Visegrádi-hegység vulkanikus kőzete nem engedi oly könnyen át a vizet, mint a mészkő, így ez a vidék lényegesen alkalmasabb patakok kialakulására, amelyek mind a Dunába folynak. A hegység területén számos forrás fakad, amelyek tiszta, friss vizükkel üdítik fel az arra járó turistákat.
Műemlék: A hajóállomástól néhány lépésnyire a XIII. századi régi Vízibástya maradványai láthatók, amelyet valamikor nagyméretű falak kapcsoltak az Alsóvárhoz. A kapu, amelyen keresztül haladva a vendég Visegrád területére lép, később, 1938-ban épült. Ha a Salamontorony utcán visszatérünk a partra, és folytatjuk az utat jobbra, néhány méter után egy parton álló, négyszögű torony maradványához érkezünk. Ez a rondella vagy vízibástya. Egyidős a várrendszer többi részével, s annak legalsó részét képezte.
Innen figyelték a Duna forgalmát, valamint emelőszerkezetekkel vizet juttattak belőle azalsóvárba. A többemeletes épület teteje elpusztult, alsó részének mai formáját Schulek János alakította ki az 1930-as években. Lépcsőjén a várépítő IV. Béla szobra, vaskorlátain az Árpád-, Anjou-, Luxemburgi- és Hunyadi-család címere láthatók.
A rondellát az alsóvárral, azt pedig a felsővárral ma is álló, zárófal köti össze, amely a XIII. sz.-ban épült. A kaput azonban, amelyen át Budapest felé visz az út, 1820 körül vágták a falba. A régi út az Alsóváron, a Salamon-torony melletti, XIII. sz.-i északi kaputornyon át vezetett. Ma erre a Panoráma út É-i szakaszához, azon pedig (kb. 300 m) a Sibrik-dombhoz jutunk.
