A Zrínyi Miklós Gimnáziumban április 15-én Dr. Goldmann Márta az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem tanára az MTA Alumni program keretében Holocaust-emléknaphoz kapcsolódó előadást tartott, amelyet Dávidné Békés Izabella szervezett.
A Terezini gettó és tranzittábor történetét bemutató előadás kiemelte, hogy a helyszínt eredetileg erődítményvárosként építették, de a náci rezsim 1941-ben zsidók deportálására használta, ahol 60 ezer ember élt szörnyű körülmények között – egy szobában átlagosan 1,6 négyzetméternyi hely jutott személyenként. A táborban művészeti tevékenységek szokatlan virágzása figyelhető meg: bár a németek betiltották a jazzt a birodalomban, itt engedélyezték zenés előadásokat, és még jegyeket is árultak a koncertekre. A Brundibár gyerekoperát több mint 50 alkalommal adták elő, amelyet a zsidó tanács tiltott be végül, miután erős társadalmi kritikát sejtető felhangjai voltak.
A festészet szigorúan tilos volt, de titokban alkottak művészek. Leo Haas német-zsidó festő például dokumentálta a tábor brutális valóságát, ellentétben a náci propaganda által megrendelt „szép” képekkel. A titkos alkotások közül kiemelkedik egy Tommy
nevű gyermeknek készült illusztrált füzet, amelyet a szülők halála után egy barát őrzött meg. A művészet itt nemcsak szabadságot, hanem ellenállást és az emberi méltóság megőrzését jelentette.
A tábor 1944 júniusában a Vöröskereszt látogatására készült fel: takarítottak, színházi előadásokat szerveztek, és mindent „rendben” mutattak. Az előadás hangsúlyozta, hogy a terezini művészeti alkotások ma is tanulsággal szolgálnak a történelem torzításának veszélyeiről és a művészet dokumentációs erejéről. A diákoknak lehetőségük volt megbeszélni, hogyan segíthetnek az ilyen történelmi források a mai társadalmi kihívások megértésében.
